Ugrás a fő tartalomhoz
Angyalsuttogás - Léleklátó médium, Tarot szakértő, Családállító
  • Üdvözöllek!
  • Sorselemzés
  • Jóslás/Helyzetelemzés
  • Üzenetek Odaátról
  • Családállítás
  • Auravizsgálat
  • E-mail jóslás
  • Éves előrejelzés
  • Önismereti kártyám
  • Mentorprogram
  • Ügyfél visszajelzések
  • Tanfolyamok
  • Mágia
  • Blog
  • Felfedező hívás
  • Lépjünk kapcsolatba!
  • GYIK
  • Hírlevél
  • Adatvédelem/ÁSZF

Lammas/Lughnasadh – Az aratás ünnepe

2025. júl. 28., 1 hozzászólás
Augusztus elsején, bár a Nap még ezerrel süt, már benne van a levegőben az ősz ígérete. A Wicca és a boszorkányság hagyományában ezen a napon a Lammas ünnepét tartjuk. Ez a nap az Első Aratás, a termés beérésének és a hálaadásnak az ideje. A természet bőségesen ontja gyümölcseit, a gabonatáblák aranyban úsznak, és mi hálát adhatunk a beérett terményekért.

A "Lammas" név az óangol "hlaf-maesse" kifejezésből ered, ami  "kenyérünnepet" jelent, és utal arra az ősi hagyományra, hogy az első, frissen őrölt gabonából készült kenyeret ekkor szentelték meg. Gondolj csak bele, mennyi munka, gondoskodás és hit kell ahhoz, hogy a tavasszal elvetett magokból augusztusra gazdag termés szülessen! Ugyanígy van ez az életünkben is: a Lammas arra emlékeztet, hogy megálljunk, és tudatosítsuk, mi minden érett be, milyen "termést" takaríthatunk be az elmúlt hónapok erőfeszítéseiből, azaz miért lehetünk hálásak.

Ez az időszak emlékeztet minket arra, hogy megünnepeljük mindazt, amit az elmúlt hónapok során elvetettünk és gondoztunk, így lassan beérhetett. Ezért ez az ünnep nemcsak a fizikai termésről szól, hanem a szellemi és lelki bőségről is. Mit ültettél el az év elején? Milyen álmokat, célokat fogalmaztál meg? Mi az, ami most kezd testet ölteni, gyümölcsöt hozni az életedben? Ez a hála ideje mindenért, amit elértél, és mindenért, ami körülvesz.

A ünnep Lughnasadh néven is ismert, Lugh, a kelta kézműves istenség tiszteletére. Lugh a sokoldalúság, a tehetség és a mesterségek ura, így ez az ünnep arra is ösztönöz, hogy elismerjük és megünnepeljük saját képességeinket, készségeinket, és azokat a "terményeket", amiket a munkánk vagy kreativitásunk révén hozunk létre.

Hogyan ünnepeld a Lammast?

  • Kenyérsütés: Süss egy finom házi kenyeret az új termés tiszteletére. A folyamat maga is meditációs lehet, a dagasztás, a sütés illata pedig feltölti, megszenteli az otthonodat. Oszd meg a kenyeret szeretteiddel, hisz az adás-kapás is az ünnep része.

  • Hálaadás: Szánj magadra pár percet, és írd le, vagy csak gondold végig, mi mindenért vagy most hálás. Lehet az egy apró öröm, egy nagy siker, vagy akár csak az életedben jelenlévő nyugalom.

  • Bőség oltár: Díszítsd fel az otthonod egy kis sarkát az aratás színeivel (narancs, arany, vörös, barna, zöld). Tegyél ki gabonakalászokat, friss gyümölcsöket, zöldségeket, vagy akár egy saját készítésű kukoricababát.

  • Kézművesség: Ha szeretsz alkotni, készíts valamit, ami tükrözi a tehetségedet. Ez lehet egy rajz, egy mandala, egy ékszer, vagy bármi, amiben örömödet leled.


Lammas Tarot Vetés – Az Aratás üzenete a Lapokból

A Lammas tökéletes alkalom arra, hogy egy kis Tarot mágiával még jobban elmélyedj az aratás témájában. Ez a vetés segíthet rálátni, hogy mi az, ami beérett, és hogy merre tarthatsz tovább.

Vegyél elő egy szép terítőt, gyújts meg egy gyertyát (akár sárgát, narancssárgát vagy zöldet, a bőség színeiben), és hangolódj rá a Lammas energiáira. Keverd meg a lapjaidat, gondolva az aratásra, a hálára és a bőségre.



Értelmezés:

  1. Mit arathatsz le már most az életedben?
  2. Minek van szüksége még további érésre?
  3. Hogyan tudsz részese lenni annak a bőségnek, ami most körülvesz az életedben?  Milyen eszközök állnak a rendelkezésedre a betakarításhoz?
  4. Ahogy közeledik az évkör sötét része, mire kell felkészülnöd, mire kell összpontosítanod a teljes bőség learatásához, a Mabon-ig tartó időszakban?

Nézd meg alaposan a kihúzott lapokat:

Milyen érzéseket keltenek benned? Milyen szimbólumokat látsz rajtuk? Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az üzenetek? Milyen történetet mesélnek el neked a magvetéstől az aratásig, majd a jövőbeli felhasználásig?

Ez a vetés egyfajta "spirituális mérleg" is lehet, ami segít tudatosítani a fejlődésedet, és felkészít a következő lépésekre az utadon.

Ugye milyen izgalmas látni, ahogy a Tarot lapjai feltárják az életed "termését" és a következő lépéseket? A Lammas vetés egy fantasztikus lehetőség az utolsó finomhangolásra, hogy lásd, mit arathatsz le már most, és min kell még dolgoznod, mit kell még "növesztened" az életedben. Most van itt az idő, hogy pontosan lásd, mely területeken hoztak gyümölcsöt az erőfeszítéseid, és hol van még szükség egy kis extra gondoskodásra, hogy a teljes bőség a tiéd lehessen.

Ez a mélyreható önismereti munka segít felkészülni az évkör sötétebb, befelé fordulósabb időszakára. Gondolj csak bele, milyen csodálatos érzés lesz majd Mabonkor, az őszi napéjegyenlőség idején, amikor a teljes aratás ideje jön el, már tudatosan és hálával tekinteni mindarra, amit megteremtettél! Akkor érkezik el a valódi kiegyenlítődés és a bőség megélése.

És mi van, ha elakadsz az értelmezésben?

Ha úgy érzed, egyedül nehéz kibogozni a lapok rejtett üzeneteit, vagy szeretnél egy profi kártyavető segítségével mélyebbre ásni a Lammas vetésedben... akkor van egy különleges ajánlatom számodra!

Most mindössze 4.990 Ft-ért megrendelheted tőlem is a személyes, írásos Lammas Tarot elemzésedet! Nincs szükség személyes találkozóra, mindössze a számlázási adataidra, és a megrendelésed kiegyenlítésétől számított 5 munkanapon belül már olvashatod is az Égiek kifejezetten neked szóló, inspiráló üzeneteit.

Ne hagyd ki ezt a lehetőséget, hogy a lehető legteljesebben élhesd meg a Lammas bőségét és tudatosan készülj fel a következő időszakra!

Kattints ide és rendeld meg most!

A Lammas vetés megrendelésére csak augusztus 15-ig van lehetőséged!

Az "azonnali jutalom" csapdája, avagy miért nehéz a kitartás?

2025. júl. 23., Nincsenek hozzászólások
Gyakran gondolkozunk azon, miért olyan nehéz elköteleződni azok mellett a módszerek mellett, amikről tudjuk, hogy hosszú távon a legnagyobb hasznot hoznák. Legyen szó a tudatosságot segítő technikákról, a rendszeres testmozgásról, vagy egy új készség elsajátításáról, mindegyik következetességet és kitartást igényel tőlünk. Mégis, oly sokan választjuk a gyors, azonnali jutalmat, vagy eredményt ígérő utat, ahelyett, hogy befektetnénk a jövőnkbe. Miért van ez így? Miért ennyire nehéz  várni és miért preferáljuk a "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" mentalitást?

Az Evolúció és az azonnali jutalom keresése

Az emberi természet mélyén, evolúciós szempontból is, az azonnali jutalom keresése egykor alapvető volt a túléléshez. Őseinknek nem volt idejük hosszú távú befektetésekre gondolni, amikor éhínség, vagy ragadozók fenyegettek. A "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" mondás is ezt a pragmatikus, rövid távú fókuszt tükrözi: ami most van, az biztos, ellenben a jövő bizonytalan. Ez a genetikai kódolás a mai, biztonságosabb világunkban is hatással van ránk, ahol már nem a túlélés a tét, hanem a komfortérzet és a kényelem.

Gondoljunk az oroszlánra: csak akkor tesz erőfeszítést, hogy vadásszon, amikor éhes. Különben meg sem mozdul egész nap. Ez a hatékonyság a vadonban alapvető. Azonban az emberi fejlődéshez és a komplex társadalmi célok eléréséhez a puszta "éhezés" motivációja nem elég. Szükségünk van a "halasztott gratifikáció", avagy a késleltetett jutalmazás képességére, a jövőbeni jutalom reményében tett erőfeszítésekre.

A Pillecukor Kísérlet és az önfegyelem hatalma

Walter Mischel híres "pillecukor kísérlete" (Marshmallow Experiment) nagyszerűen illusztrálja a késleltetett jutalmazás fontosságát. A kutatás során gyerekek elé tettek egy pillecukrot és azt mondták nekik: ha kivárják, hogy a kísérletvezető visszatérjen (kb. 10-15 perc), kapnak egy második pillecukrot is. Ha viszont addig megeszik, nem kapnak többet. Azok a gyerekek, akik képesek voltak várni, azaz képesek voltak várakoztatni az igényeiket és megszerezték a két pillecukrot, a későbbi utánkövetések során sikeresebbeknek bizonyultak az életben – magasabb pontszámokat értek el a SAT teszten, jobban kezelték a stresszt és magasabb volt az önbecsülésük.

Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy a kitartás és az önfegyelem nem csupán egy szép tulajdonság, hanem alapvető készség, amely hozzájárul a hosszú távú sikerhez és jóléthez. A problémánk az, hogy a mai világban számtalan "pillecukor" áll azonnal rendelkezésünkre: a közösségi média görgetése, az azonnali hírfolyamok, a könnyen hozzáférhető szórakozás mind azonnali, kis adagnyi dopamint szabadít fel az agyunkban. Ezek az instant jutalmak elvonják a figyelmünket a nehezebb, de jövedelmezőbb hosszú távú célokról.

Miért választjuk az azonnali, gyors jutalmazást?

  1. Dopamin rendszer: Az agyunk jutalmazó rendszere, a dopamin felszabadulása, erősíti az azonnali kielégülést nyújtó viselkedéseket. Ezért nehéz ellenállni, hogy azonnal reagáljuk a telefonunk értesítésére, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy fontos feladaton kellene dolgoznunk.

  2. Kényelem és minimális erőfeszítés: A kitartás és a következetesség erőfeszítést igényel. Könnyebb elhalasztani a nehéz feladatokat és a komfortzónánkban maradni.

  3. Bizonytalanság, beláthatatlanság: A jövő mindig bizonytalan. Lehet, hogy félünk befektetni az energiát valamibe, aminek a kimenetele nem garantált. Az azonnali jutalom ezzel szemben biztosnak tűnik.

  4. A "Túl elfoglalt vagyok" mítosza: Gyakran kifogásként használjuk, hogy nincs időnk a rendszeres gyakorlatokra. Pedig ez valójában csak prioritáskezelés, azaz az időnk hatékonyabb beosztásának kérdése, ami fejleszthető készség. Inkább az azonnali, rövid távú "mentesítést" keressük, mintsem a hosszú távú építkezést.

  5. A "Külső megoldás" várása: Sajnos túl sokan várnak egy külső "megmentőre" vagy "varázslatra". Egy gyors kúra, egy beavatás, egy gyógyszer, ami minden problémát megold, sokkal vonzóbbnak tűnik, mint a napi, kitartó belső munka.

Hogyan segíthetjük magunkat a kitartás útján?

A jó hír az, hogy az igényeink várakoztatására való képesség és a kitartás fejleszthető.

  1. Kezdjük kicsiben: Ne akarjunk azonnal maratont futni. Kezdjük napi 5 perccel a meditációt, vagy csak egyetlen oldallal a naplóírást. A sikerélmény, még a legkisebb is, építi a motivációt.

  2. Tudatosítsuk a hosszú távú előnyöket: Emlékeztessük magunkat folyamatosan, miért tesszük, amit teszünk. Képzeljük el a jövőbeli, jobb énünket, aki a kitartásunknak köszönhetően valósult meg.

  3. Hozzunk létre rutinokat: A következetesség a rutinokban rejlik. Ha valami beépül a mindennapi életünkbe, kevesebb akaraterőre van szükségünk a végrehajtásához.

  4. Ünnepeljük a kis győzelmeket: Ne csak a végső célt ünnepeljük, hanem az odáig vezető apró lépéseket is. Ez megerősíti az agyunk jutalmazó rendszerét a kitartó viselkedésért.

  5. Légy kedves magaddal: Ha elbuksz, ne ostorozd magad. Fogadd el, tanulj belőle, és kezdd újra másnap. A tökéletesség nem elvárás, a haladás igen.

Damon Zahariades Önuralom: A belső erő című könyvében részletesen kifejti: az önuralom, a kitartás és a következetesség nem egy velünk született tehetség, hanem egy fejleszthető készség. Zahariades szerint az önuralom nem arról szól, hogy lemondunk a dolgokról, hanem arról, hogy okosabban választunk és felülkerekedünk az azonnali vágyainkon a hosszú távú céljaink érdekében.  Ahogy írja: „Az önuralom nem arról szól, hogy szigorúak vagyunk magunkhoz. Arról szól, hogy okosabbak vagyunk, mint a pillanatnyi vágyaink.” Ez az idézet tökéletesen rávilágít arra, hogy a valódi belső erő nem a küzdelemben vagy a megfosztásban rejlik, hanem a tudatos választásban. Nem kell szenvedni ahhoz, hogy kitartóak legyünk, csak meg kell érteni, miért éri meg várni a nagyobb jutalomra.

Hogyan alkalmazhatjuk ezt a gyakorlatban?

  • Tedd láthatóvá a célodat: Helyezd el a célodat, a hosszú távú jutalmat valahol, ahol minden nap látod. Egy kép, egy felirat, egy emlékeztető, ami folyamatosan eszedbe juttatja, miért is csinálod. Ez erősíti a motivációt a "pillecukor" elhalasztására.

  • Minimalizáld a kísértést: Ha tudod, hogy valami azonnali jutalom eltereli a figyelmed (pl. telefon, közösségi média), távolítsd el a környezetedből, amikor a fontos feladatodon dolgozol. Ne az akaraterődre támaszkodj, hanem az okos környezet kialakítására. Ha nincs ott a pillecukor, nem eszed meg, ez ilyen egyszerű.

  • Határozd meg a "mikor" és "hogyan" szabályokat: Ne csak azt mondd, hogy "többet fogok sportolni". Inkább: "Minden kedden és csütörtökön reggel 6:30-kor elmegyek futni." Ez a konkrét tervezés, amit a "ha-akkor" forgatókönyvnek is nevezhetünk, minimalizálja a döntési fáradtságot és növeli a cselekvés valószínűségét. Még jobb, ha rögtön előre be is írod a naptáradba ezeket a napokat és beállítasz rá egy előzetes emlékeztető jelzést.

Az életben a legnagyobb kincseket gyakran nem a leggyorsabb úton találjuk meg, hanem azon az ösvényen, amely következetességet, türelmet és belső erőt igényel. Az igazi "arany" nem egy varázspirula, hanem a bennünk rejlő potenciál, amit csak a kitartó, mindennapi erőfeszítések hozhatnak felszínre.

Melyik hosszú távú "túzokért" vagy hajlandó lemondani a "mai verébről"?

Amikor a megértés elindít: Mi van a tudatos változás mögött?

2025. júl. 19., Nincsenek hozzászólások

"Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." (János evangéliuma 8:32)

Vannak témák, amikhez érdemes újra és újra visszatérni, mert az életünk során mindig újabb rétegeiket fedezzük fel. Ilyen számomra a megértés ereje is. Korábban már írtam erről egy bejegyzést, de most, a saját utam során szerzett újabb tapasztalatokkal és felismerésekkel a hátam mögött, arra gondoltam, egy kicsit más megközelítésből is ránézhetünk.

Médiumként nap mint nap látom, milyen óriási erőt rejt, amikor valaki megért valamit. Nemcsak azt, hogy miért történik valami vele, hanem azt is, hogy ő maga hogyan viszonyul hozzá, milyen mintákat ismétel, vagy mi az a belső akadály, ami visszatartja.

A megértés: több mint puszta információ

Sokan azt gondolják, a megértés pusztán annyi, hogy kapunk egy információt. Például: "ezért fáj a fejem", vagy "azért nem jön össze a párkapcsolat, mert rossz mintákat hoztam gyerekkoromból". Ez persze egy jó kiindulópont, de a valódi, mély megértés sokkal több ennél.

Ez az a pillanat, amikor az információ már nem csak egy adat a fejünkben, hanem átjárja a lényünket, és valahogy a csontjainkban is érezzük az igazságát. Ez az a pont, amikor rádöbbenünk valamire. Mintha egy mozaik darabjai összeállnának, és hirtelen meglátnánk a teljes képet. Ezt nevezhetjük AHA-élménynek is! A pszichológia is régóta tudja, hogy a betegségeink, nehézségeink gyakran a tudatalattinkban gyökereznek. A tudattalan, ahogy a nevében is benne van, rejtve van előlünk. Olyan mintákat, félelmeket, hiedelmeket tárol, amik a felszínen irányítanak minket, de nem látjuk a működésüket. Amikor egy ilyen rejtett minta hirtelen megvilágosodik előttünk – vagyis megértjük a működését és az eredetét –, az olyan, mint egy lámpa felkapcsolása egy sötét szobában. A pszichológiában ezt "insightnak" hívják, azaz belátás, felismerés, egy kulcsfontosságú fogalom, ami a problémamegoldás, az önismeret és a terápiás változás alapját képezi.

Mi történik, ha megértünk valamit?

  1. Felszabadulás: Először is, óriási teher eshet le a vállunkról. Amíg nem értünk valamit, addig sokszor csak tehetetlenül sodródunk az árral, vagy frusztráltan próbálunk változtatni anélkül, hogy tudnánk, mi az igazi ok. A megértéssel jön a felszabadító felismerés, hogy van kiút, van megoldás.

  2. Kontroll visszaszerzése: Ha megérted, mi miért történik, vagy mi az, ami eddig visszatartott, akkor visszakapod a kontrollt az életed felett. Már nem egy láthatatlan erő irányít, hanem te magad dönthetsz a jövődről. Elkezdesz cselekvőképessé válni.

  3. Változás lehetősége: És ez a legfontosabb! A megértés az első és legfontosabb lépcsőfok a tudatos változás felé. Amíg nem értesz valamit, addig nem tudsz rajta változtatni. Ha viszont már rálátsz a működésére, akkor van lehetőséged más döntéseket hozni, másképp reagálni, új utakat kipróbálni. Ez az, amikor elindul a valódi gyógyulás és fejlődés.

Gondolj csak bele a saját életedbe! Volt már olyan, hogy valami évekig nyomasztott, aztán egy beszélgetés, egy könyv vagy egy meditáció hatására hirtelen "összeállt" benned valami? Abban a pillanatban nemcsak jobban érezted magad, de valószínűleg el is tudtál indulni a megoldás felé.

Ez az a pont, ahol a pszichológia és a spiritualitás találkozik. Ahogy C.G.Jung is mondta: "Amíg a tudattalan tudatossá nem válik, az fogja irányítani az életedet, és te sorsnak fogod nevezni." Ez a mély pszichológiai belátás rámutat, hogy amíg egy rejtett minta vagy trauma irányít minket, addig tehetetlenek vagyunk. De abban a pillanatban, hogy rálátunk, fény gyúl bennünk, és megnyílik a változás lehetősége. Nem véletlen, hogy a Biblia is azt tanítja: "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." Ez a szabadság nem csak a külső körülményektől való függetlenséget jelenti, hanem a belső bilincseinktől, félelmeinktől és korlátozó hiedelmeinktől való megszabadulást is. A megértés az a kulcs, ami kioldja ezeket a lakatokat.

A saját utad kulcsa

A legtöbben azért kerestek fel engem médiumként, mert egy helyzetben elakadtatok, vagy választ kerestek. Az Égiektől kapott üzenetekkel nem "megoldásokat" adok a kezetekbe, hanem új nézőpontokat, rálátást, ami segít nektek abban, hogy saját magatok értsétek meg a helyzeteteket. És ez a megértés az, ami a változás elindítója lesz!

Hiszem, hogy mindannyiunkban ott van a képesség a gyógyulásra, a fejlődésre. Ehhez azonban gyakran szükségünk van egy "kívülről jövő" megvilágításra, egy olyan perspektívára, ami segít nekünk rálátni a saját vakfoltjainkra. Én a médiumi munkám során egyfajta fordítóként és iránymutatóként segítem, hogy te magad juss el a megértéshez.

Ha úgy érzed, téged is visszatart valami, de nem tudod pontosan,mi az, vagy van egy élethelyzeted, amit mélyebben szeretnél megérteni, hogy végre elindulhass a változás útján, akkor ne habozz! Keress bátran, és nézzünk rá együtt, mi az, ami a te utadon akadályt képez, és hogyan tudod a megértés erejével feloldani! 


Hogyan segíthet a médium egy Szellemnek?

2025. júl. 10., Nincsenek hozzászólások
Hálás vagyok kedves Klienseim bizalmának és a Szellemvilág segítségének, hogy már számos lelket melengető Szellemközvetítésben lehetett részem. Ezek során az átkelt személyek Szelleme szeretettel tudatja az ittmaradt szeretteikkel, hogy jól vannak, felelevenítve néhány boldog emléket a Klienseimmel közös múltjukból, így is bizonyítva, hogy igenis van élet a halál után, és megnyugtatva őket, hogy nem szűnik meg a kapcsolat a Szellemi létezők között attól, hogy valaki elhagyja a földi testét.

Az utóbbi időben viszont érdekes módon, többször kértek fel olyan közvetítésekre, ahol kiderült, hogy "beragadt" Szellemmel van dolgunk. Érdekes, hogy ezekben az esetekben általában a hozzám forduló Klienseim is elmondták, hogy "úgy érzik, hogy az elhunyt szerettük terelte őket hozzám". Mintha egy hívást kaptak volna Fentről arra, hogy keressenek valakit, akin keresztül kapcsolatba léphetnek az eltávozott szerettükkel.

De mi is az a "beragadt" Szellem?

Sokak számára a halál misztikummal teli, és a "túlvilág" fogalma gyakran homályos vagy éppen félelmetes képzeteket ébreszt. Hallhatunk rémtörténeteket bolyongó szellemekről, vagy olyan lelkekről, akik valahol "köztes létben" rekedtek. De vajon mi az igazság ebből? Ahogy az általam nagyra tartott Lisa Williams, Gordon Smith, vagy Suzanne Giesemann (brit és amerikai médiumok) is tanítják, és ahogy saját médiumi munkám során is látom, a helyzet korántsem olyan borús, mint ahogy azt a populáris kultúra olykor lefestené. Nincsenek "eltévedt" lelkek a sötét semmiben, és senki sem ragad meg egyfajta purgatóriumban, mint egy fizikai helyen. A valóság sokkal finomabb, és a "beragadás" sokkal inkább a tudatállapotra vonatkozik, nem pedig egy fizikai helyre.

De először is tisztázzuk a fogalmakat: Lélek vagy Szellem?

Amikor a "Túlvilágról" és az ottani életről beszélünk, a szavak gyakran zavart okozhatnak. Magyarul hajlamosak vagyunk mindent "léleknek" nevezni, legyen szó az élők belső, érzelmi valóságáról vagy az elhunytakról. Hallunk "lelki társról", "lélekvándorlásról" és "halott lelkekről" egyaránt. Mivel én angol médiumiskolában tanultam, a spirituális munkám során az eltávozott szeretteinkre egyértelműen a Szellem szót használom. Magyarországon viszont ezen kifejezés hallatán a legtöbbször a lepedős, ijesztgető kísértetekre gondolunk, amik például a filmekben szerepelnek. Ezt a köznyelvi félreértést szeretném most előljáróban tisztázni.

A lélek (angolul "soul") számomra sokkal inkább a mi egyedi személyiségünket, érzelmeinket, emlékeinket és akaratunkat jelenti. Ez az a részünk, ami a fizikai testünkkel együtt fejlődik, tapasztalatokat gyűjt, és meghatározza azt, akik mi vagyunk egy adott életben. Mondhatjuk, hogy ez az "érzelmi és mentális testünk" a földi létünk során.

A szellem (angolul "spirit") ezzel szemben a létezésünk örökkévaló, isteni és halhatatlan aspektusa. Ez az a tiszta esszencia bennünk, ami az életünk előtt is létezett, és ami a fizikai halál után is folytatja útját. Ez a részünk az, ami nem pusztul el, ami inkarnálódik új és új testekbe, és ami a Szellemvilágba, a szellemi síkokra tér vissza a földi élet befejeztével. Amikor egy médium "szellemekkel" kommunikál, valójában ezekkel az örökkévaló létezőkkel lép kapcsolatba.

Ezzel a tisztázással vágjunk is bele, hogy megértsük, mi is történik azokkal a Szellemekkel, akik néha "beragadtak" tűnnek, és hogyan segít nekik a médium a továbblépésben a Fény felé.

Miért "ragadunk be" Odaát, a Fényben?

Amikor egy Szellem elhagyja a fizikai testét, azonnal eljut arra a szellemi síkra, ahol a továbbélése folytatódik. Ez a "Fény", a "Szellemvilág", sokféleképpen nevezzük – de egy biztos: mindenki odaérkezik. A különbség a Szellemek között abban rejlik, hogy milyen tudatállapotban érzékelik ezt az új valóságot.

Egyes Szellemek tudata a halál pillanatában, vagy az azt megelőző időszakban beszűkül, azaz fókuszáltan egy adott témára, vagy problémára irányul. Ez a korlátozott fókusz megakadályozza őket abban, hogy felismerjék, hol is vannak valójában, és mi vár rájuk. Mintha egy szobában lennénk, tele Fénnyel, szeretettel és segítő lényekkel, de mi mégis a padló egyetlen, apró repedését bámuljuk, nem véve észre a körülöttünk lévő teljességet.  De miért is történik ez?

A "beragadás" leggyakoribb okai a következők:

  • Befejezetlen ügyek: Egy el nem intézett tartozás, egy meg nem tartott ígéret, egy be nem fejezett projekt. A Szellem azt érezheti, hogy "nem teheti meg", hogy továbblépjen, amíg ezek nincsenek rendezve.

  • Erős érzelmi kötődések és aggodalmak: Egy (ittmaradt) szerettért érzett túlzott aggodalom, egy mély szerelem, amitől képtelen elszakadni, vagy éppen egy fel nem oldott konfliktus. Ez az érzelmi súly "lehorgonyozza" a Szellemet.

  • Bűntudat és megbánás: Ha valaki súlyos bűntudattal távozik, vagy mélyen megbánja tetteit, az a saját tudatát zárhatja börtönbe. Nem hiszi el, hogy méltó a fényre és a békére, és ez az érzés gátat szab a továbblépésnek.

  • Hirtelen, Traumatikus Halál: Egy váratlan baleset, erőszakos halál vagy öngyilkosság esetén a sokk olyan erős lehet, hogy a Szellem nem fogja fel, mi történt vele. Zavarodottan, tájékozatlanul "él" tovább, mintha még mindig a földi élet részeként létezne. Gordon Smith brit médium gyakran hangsúlyozza, hogy a Szellemvilág is a mi érzékeinkkel "olvas" bennünket, és ha a halál sokkoló, az a túloldalon is sokkoló tapasztalatot okoz.

  • Ragaszkodás a Földihez: Egyes lelkek annyira az anyagi világhoz, a földi élvezetekhez vagy a hatalomhoz ragaszkodnak, hogy nehezen tudnak elszakadni attól, amit eddig egyedüli valóságnak hittek.

  • Ragaszkodás hitrendszerekhez:  Ha egy Szellem nem hitt a túlvilági élet lehetőségében, akkor logikus, hogy nem tudja érzékelni azt, hogy a halála után mégis folytathatná az életét.  Amiben nem hiszünk, azt nem is tapasztalhatjuk meg, mert nem lesz valóságos számunkra.

Ahogy láthatjuk, a halál utáni átmenet nem mindig jár azonnali és teljes megvilágosodással. Valós jelenség, hogy a Szellemeknek a túlvilágon is gyógyulási időre van szükségük, különösen, ha a földi életük, vagy a haláluk körülményei traumatikusak, vagy érzelmileg megterhelőek voltak. A fizikai halál nem oldja meg azonnal a lelki terheket; a földi élet során felgyülemlett negatív érzések – mint a harag, a bűntudat, vagy a függőségek – a tudatban maradhatnak, gátat szabva a Szellemnek a fényesebb valóság felismerésében. Ezek az energiák egyfajta "zavart" vagy "beszűkült" állapotban tarthatják a Szellemet. A Szellemvilág segítői türelmesen támogatják őket abban, hogy feldolgozzák földi tapasztalataikat, elengedjék a ragaszkodásokat és a bűntudatot, és újraegyesüljenek saját belső fényükkel. Ez a gyógyító fázis alapvető ahhoz, hogy a Szellem képessé váljon a perspektívaváltásra és a továbblépésre a Szellemvilág magasabb rezgései felé.  A "beragadt" Szellemek azonban a beszűkült perspektívájuk miatt, sajnos legtöbbször nem is érzékelik a segítő szellemi lények jelenlétét, így a segítségüket sem tudják elfogadni.

A pszichikus médium szerepe

Itt lép a képbe a médium, aki ilyenkor pszichopomposz, azaz "révész" szerepet tölt be. A Szellemvilággal kommunikálni képes, azaz pszichikus médium, különleges helyzetben van. A földi testünkön keresztül mi is a fizikai sík részei vagyunk, de a médiumi tudatosságunk révén hozzáférünk a szellemi dimenziókhoz is. Ez a kettősség tesz minket "láthatóvá" és érzékelhetővé az összes síkon, így a "beragadt" szellemek számára is, akik talán senki mást nem vesznek észre.

Ahogy Suzanne Giesemann amerikai médium csodálatosan megfogalmazta: az elhunytak tehát nincsenek "beragadva" egy sötét helyen, sokkal inkább a saját tudatosságuk korlátozza őket abban, hogy a szellemi sík teljes szépségét és békéjét érzékeljék. Médiumként a feladatunk tehát nem az, hogy "kiszedjük" őket valahonnan, mintha egy fizikai csapdából szabadítanánk ki valakit. Ők már a Fényben vannak! A mi dolgunk az, hogy segítsük őket a perspektívájuk megváltoztatásában, azaz a fókuszt a földi problémákról a szellemi sík segítő energiáira tereljük.

A folyamat a következőképpen zajlik:

  1. Kapcsolatfelvétel: A médium érzékeli, ha egy Szellem "beragadt" és mivel a Szellem "emberként" "látja" őt, így felveheti vele a kapcsolatot.

  2. Felismerés: Sok esetben a Szellem nem is tudja, hogy meghalt. A médium finoman, szeretetteljesen segít neki felismerni a helyzetét.

  3. Ok azonosítása: A kommunikáció során a médium feltárja, mi az a befejezetlen ügy, érzelem vagy ragaszkodás, ami a Szellemet a beszűkült tudatállapotában tartja.

  4. Feloldás: A médium segíti a Szellemet abban, hogy elengedje ezeket a kötöttségeket. Ez lehet megbocsátás (magának vagy másoknak), egy üzenet átadása, vagy egyszerűen csak a megértés, hogy minden rendben van.

  5. Fókuszváltás: Amint az ok feloldódott, a médium ráirányítja a Szellem figyelmét a körülötte lévő, de eddig nem érzékelt Fényre, a segítőkre, az elhunyt szerettekre, akik ott várnak rá a szellemi síkon. Lisa Williams gyakran ír arról, ahogy a "folyosó" kitágul és a Szellem hirtelen meglátja azokat, akik körülveszik.  Nekem is jópár gyönyörű hasonló megtapasztalásom van erre vonatkozóan.

  6. A Tudatállapot kinyílása: Amint a beszűkült tudatállapot feloldódik, a Szellem perspektívája kitágul, és teljes valójában érzékeli a szellemi sík békéjét, szeretetét és szépségét. A "beragadás" megszűnik, és a Szellem szabadon tovább haladhat a fejlődése útján.

Ez a folyamat egy csodálatos és mélyen gyógyító munka, amely nem csak az elhunyt Szellemének segít, hanem megnyugvást hoz az ittmaradt szeretteinek is. Megmutatja, hogy a halál nem a vég, és még a legzavarodottabb Szellem számára is van segítség és út a fény felé.  Persze, a Szabad akarat itt is érvényben van, tehát csak azokat a Szellemeket lehet ilyen esetben terelni, akik nyitottak a kapcsolatfelvételre, illetve a nézőpontváltásra is.  Szóval, mint látod, amint fent, úgy lent, tehát a szellemi létsíkon is a legfontosabb a tudatosság és a tudatszintünk állapota, akárcsak itt a földi síkon.

Kiváncsi vagy, hogy milyen "beragadásokkal" találkoztam médiumi munkám során?  Ha szeretnéd, egy következő bejegyzésben szívesen elmesélem.

❤   🕯   ❤


Góczán Krisztina vagyok, pszichikus médium, tarot szakértő és családállító.   Ha elakadással küzdesz, vagy nem érzed jól Magad az életedben, megtisztelnél, ha engem választanál segítődül.

Te tisztában vagy a vakfoltjaiddal?

2025. júl. 4., Nincsenek hozzászólások
Spirituális tanácsadóként nap mint nap tapasztalom, hogy milyen elképesztő erő rejlik bennünk és mennyi mindent képesek vagyunk megvalósítani. Ugyanakkor van valami, ami sokszor észrevétlenül is gátat szabhat a fejlődésünknek, a boldogságunknak és a kapcsolatainknak: ez a vakfolt.

Mi is az a vakfolt?

Pszichológiai és önfejlesztési szempontból a vakfolt (vagy angolul "blind spot") azokat a viselkedési mintákat, hiedelmeket, attitűdöket vagy akár érzelmeket jelenti, amelyek számunkra teljesen láthatatlanok. Előfordulhat, hogy mások észreveszik rajtunk, de mi magunk nem vagyunk tudatában a jelenlétüknek, vagy éppen a hatásuknak. Képzeld el, hogy vezetsz egy autót: van egy terület a visszapillantó tükrökön kívül, amit nem látsz anélkül, hogy ne fordítanád el a fejed. Ugyanígy működnek a lelki vakfoltjaink is.

Ezek a vakfoltok gyakran a tudatalattinkban gyökereznek, olyan mélyen rögzült minták, amelyeket gyermekkorban, traumák vagy ismétlődő tapasztalatok során sajátítottunk el. Lehet ez egy önkorlátozó hiedelem a pénzzel kapcsolatban, egy visszatérő viselkedésminta a párkapcsolatokban, vagy egy elfojtott félelem, ami blokkol a karrieredben. Mivel szinte a részünkké váltak, ezért számunkra teljesen normálisnak vagy észrevehetetlennek tűnnek.

Miért van szükség külső nézőpontra?

Pontosan azért, mert a vakfoltok számunkra láthatatlanok. Hiába szeretnénk, hiába próbáljuk magunkat elemezni, bizonyos dolgokra egyszerűen nem látunk rá. Olyan ez, mintha egy képet próbálnánk megfesteni anélkül, hogy látnánk a vászon egyik sarkát.

Külső nézőpont = barátnő?

Amikor egy barátnővel osztjuk meg a problémáinkat, az feltétlenül jót tesz a lelkünknek és erősítheti a kapcsolatot. Azonban a vakfoltokkal való munka ennél specifikusabb megközelítést igényel. Íme néhány ok, amiért a baráti segítség nem mindig vezet átütő eredményre:

1. Érzelmi bevonódás és elfogultság

A barátság alapja az érzelmi kötődés és pont ez az, ami vakfolt esetén akadályt jelenthet.

  • Példa: Képzeld el, hogy már évek óta egy mérgező párkapcsolatban vagy, de te nem látod, hogy a partnered kihasznál téged, mert a szereteted és a ragaszkodásod elvakít. Egy jó barátod, aki szerteágazó ismeretekkel rendelkezik a témában, lehet, hogy látja a helyzet súlyosságát és a partnered manipulációit, de nem mer rávilágítani, mert fél, hogy megbánt téged, vagy hogy elveszíti a barátságot. Mivel annyira közel áll hozzád, az őszinteség nehézséget okozhat neki. Ha mégis megpróbálja elmondani, amit lát, te talán "ellenségnek" tekinted, mert az érzéseid erősebben hatnak rád, mint a tények. Ehelyett inkább a külső segítő feladata az, hogy objektíven, de empátiával rávilágítson a helyzetre.

  • Magyarázat: Egy barát sok esetben nem akarja megbántani az érzéseidet, vagy megkockáztatni a barátságot azzal, hogy kellemetlen igazságokat mond ki. Az ő elfogultsága abból fakad, hogy szeret téged és a te boldogságodat akarja. Ez persze alapvetően jó szándék, de a vakfoltok feltárásához éppen az objektivitás hiányzik.

2. A hasonló problémák miatti "tükröződés"

Sokszor előfordul, hogy a barátaink hasonló élettapasztalatokkal vagy akár hasonló vakfoltokkal küzdenek.

  • Példa: Ha neked van egy vakfoltod azzal kapcsolatban, hogy állandóan önfeláldozó vagy és soha nem állsz ki magadért, akkor könnyen lehet, hogy a legjobb barátod is hasonlóan viselkedik. Amikor elmeséled neki a problémádat, ő is azt mondja: "Ó, igen, ez velem is így van!" és együtt sóhajtoztok, anélkül, hogy bármelyikőtök felismerné, hogy ez egy mélyen gyökerező, feloldásra váró minta. Nem tud objektíven rávilágítani a te vakfoltodra, mert ő maga is benne van hasonlóban. Egy külső szakember, aki nem része ennek a mintának, azonnal felismerné a helyzetet és segítene kilépni ebből a körforgásból.

  • Magyarázat: Amikor valaki maga is érintett egy hasonló problémában, nehezen tud külső, objektív nézőpontot adni. Gyakran a saját vakfoltjaink "visszatükröződnek" a barátainkban és ez megnehezíti a felismerést és a változást.

3. Félelem a megbántástól

A baráti kapcsolatok alapja a bizalom, de az őszinteség néha háttérbe szorulhat a kényelem vagy a harmónia megőrzése érdekében.

  • Példa: Lehet, hogy egy barátod észreveszi rajtad, hogy hajlamos vagy folyamatosan másokat hibáztatni a saját sikertelenségeidért, ahelyett, hogy felelősséget vállalnál. Ez egy klasszikus vakfolt. Azonban nem meri szóvá tenni, mert fél, hogy megsért téged és elveszíti a barátságot, különösen, ha érzelmileg labilisabb időszakban vagy. Ezért inkább hallgat, vagy csak félszívvel próbálja finoman jelezni, de a lényegi üzenet nem jut el hozzád. Egy szakembernek a munkája része az is, hogy konfrontáljon, de azt támogató és építő módon teszi.

  • Magyarázat: Egy barát nem mindig mer őszinte lenni veled, különösen, ha az őszinteség kellemetlen vagy fájdalmas igazságokat tárna fel. Inkább hallgat, vagy csak finom utalásokat tesz, ami nem elegendő ahhoz, hogy valóban ráláss a vakfoltodra. Egy szakembernek viszont az a dolga, hogy segítsen neked szembenézni ezekkel az igazságokkal, méghozzá egy biztonságos, támogató környezetben.

4. A szakértelem hiánya

Bár a barátok jó hallgatóságok lehetnek, nem rendelkeznek azzal a speciális tudással és eszköztárral, amivel egy képzett szakember.

  • Példa: Évek óta küzdesz azzal, hogy képtelen vagy tartósan elköteleződni egy munkahelyen. A barátaid azt mondják: "Ne aggódj, majd találsz jobbat!", vagy "A mai világban ez már nem divat, hogy egy életen át egy helyen dolgozz." Ők igyekeznek megnyugtatni, de nem látják, hogy ez egy mélyebb elköteleződési fóbia vagy önbizalomhiány jele, ami már gyermekkorban gyökerezik, és ami a párkapcsolataidra is kihat. Egy szakember képes lenne azonosítani ezt a mintát és segítene feltárni az okait, majd kidolgozni egy stratégiát a feloldására.

  • Magyarázat: Egy coach, terapeuta vagy tanácsadó képzése során elsajátít specifikus technikákat és módszereket a vakfoltok azonosítására és kezelésére. Értenek a pszichológiai folyamatokhoz, a kommunikációs mintákhoz és a viselkedési dinamikákhoz. Egy barát, még ha a legjobb szándékkal is közeledik, általában nem rendelkezik ezzel a szakértelemmel.

Összességében tehát, bár a baráti támogatás felbecsülhetetlen értékű az életünkben, a vakfoltok feltárása és feloldása egy olyan mélyebb, strukturáltabb folyamat, amihez gyakran egy külső, objektív, szakértelemmel rendelkező segítőre van szükség. Itt jön képbe egy külső segítő – legyen az egy spirituális tanácsadó, egy coach, egy terapeuta vagy akár egy bölcs mentor. Egy objektív, külső nézőpont ugyanis képes rávilágítani ezekre a területekre, tükröt tart elénk és olyan kérdéseket tehet fel, amelyek elindítanak bennünk egy felismerési folyamatot. Milyen erőforrást birtokol egy külső segítő, amit te nem?

  • Objektív rálátás: A segítő nem érzelmileg érintett a helyzetedben, így tisztábban láthatja a tényeket és a mintázatokat (pl. szülői minták)
  • Új perspektívák: Képes felkínálni más értelmezéseket, magyarázatokat vagy megoldásokat, amikre te magad nem gondoltál volna.
  • Biztonságos tér: Egy támogató és ítélkezésmentes környezetben könnyebb megnyílni és szembenézni azokkal a dolgokkal, amik esetleg fájdalmasak vagy kényelmetlenek.
  • Felismerés és feloldás: A külső útmutatás segít felismerni a vakfoltokat, megérteni azok eredetét és hatását, majd lépéseket tenni a feloldásukra. Ezáltal tudatosan választhatsz új, építőbb mintákat.

A saját utunkon való haladás során elengedhetetlen, hogy időről időre megálljunk és kérjünk külső támogatást. Ne félj segítséget kérni, hiszen ez nem gyengeség, hanem az öntudatosság és a valódi fejlődés jele. Ha készen állsz arra, hogy jobban megismerd önmagad és feloldd a láthatatlan akadályokat, egy külső nézőpont felbecsülhetetlen értékű lehet.

Készen állsz, hogy ráláss a saját vakfoltjaidra és előrelépj az utadon?


Amikor hozzám jössz: Mit ne tegyél, és miért pont úgy vagy tökéletes, ahogy vagy

2025. júl. 4., Nincsenek hozzászólások
Sokaknak van egy kép a fejükben arról, hogyan kell viselkedniük egy konzultáció során. Aggódnak, hogy mit gondolok róluk, és megfelelni akarnak. Pedig a velem töltött idő nem erről szól. Itt az a lényeg, hogy őszinte lehess önmagadhoz, és ennek egyenes következménye, hogy hozzám is.

Mit ne tegyél, és miért?

1. Ne kérj elnézést a könnyeidért! Az érzelmek, legyenek azok örömteliek vagy fájdalmasak, az élet részei. A sírás a gyógyulás, a feldolgozás természetes útja. Amikor elindulnak a könnyeid, az azt jelenti, hogy valami mélyreható folyamat zajlik benned. Engedd meg magadnak, hogy érezd, és tudd, hogy itt nincs ítélkezés, csak elfogadás és megértés.

2. Ne szépítsd a dolgokat! Nincs szükség arra, hogy a valóságot kiszínezd vagy elrejtsd a nehézségeket. Csak az igazsággal jutunk el a gyökerekhez, és csak akkor tudunk valódi megoldást találni. Légy őszinte, még akkor is, ha nehéz – ez a legrövidebb út a változáshoz.

3. Ne mondj olyat, amit nem szeretnél! A te tempód és a te határaid a legfontosabbak. Nem kell minden részletet feltárnod, ha nem állsz rá készen. Annyit ossz meg, amennyi komfortos számodra, és akkor, amikor készen állsz. A lényeget megérthetjük anélkül is, hogy minden apró titkodat elárulnád.

4. Ne tettess, mintha minden rendben lenne! Azért jössz, mert valami nincs rendben, vagy mert változásra vágysz. Itt az ideje, hogy levedd a maszkot, és megmutasd magad olyannak, amilyen vagy. Az őszinteség felszabadít, és ez az első lépés a gyógyulás felé.

5. Ne félj attól, hogy "túl sok" vagy! Nincs olyan, hogy "túl sok" érzés vagy gondolat. Bármivel is jössz, legyen az félelem, düh, szomorúság vagy öröm, mindez elfogadott és érvényes. Itt egy biztonságos térben vagy, ahol szabadon kibontakozhatsz.

6. Ne aggódj azon, hogy tökéletesen fogalmazd meg az érzéseidet! Nem kell retorikai bajnoknak lenned ahhoz, hogy megértsük egymást. A lényeg az, hogy kifejezd magad, ahogyan tudsz. Ne aggódj a szavak pontossága miatt, inkább hagyd, hogy az érzéseid vezessenek.

7. Ne tarts az ítélkezésemtől! Az én feladatom nem az, hogy ítélkezzem, hanem az, hogy segítsem a fejlődésedet. Egy elfogadó, támogató légkörben dolgozunk együtt, ahol a bizalom a legfontosabb. Bátran ossz meg bármit – itt teljes elfogadásra találsz.

Amikor hozzám jössz, egy dolgot kérek csak tőled: légy önmagad. Pontosan úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, minden sérüléseddel, félelmeddel és vágyaddal együtt. Ez a te időd, a te tered a gyógyulásra és a növekedésre.


Önkorlátozó közmondások: Tényleg a saját gátjaink vagyunk?

2025. jún. 29., Nincsenek hozzászólások
„A tudatalattid csak egy egyszerű adatrögzítő. Nem érti a viccet, nem tudja, mi a jó neked és mi a rossz, nem tudja, mi a helyes és mi a helytelen, és nem tud különbséget tenni a tények és a képzelet között.” – Joseph Nguyen, Ne higgy el mindent, amit gondolsz

Ugye te is sokszor hallod, vagy használod a magyar szólásmondásokat és közmondásokat? Tele van velük a beszédünk, a gondolkodásunk, és a legtöbbjüket gyerekkorunk óta szívjuk magunkba. Évszázadok tapasztalatát sűrítik magukba, és nemzedékek számára szolgáltak útmutatóul.

De mi van, ha ezek a "bölcsességek" ma már nem segítik, hanem inkább gátolják a fejlődésedet és a sikereidet?

A népi bölcsesség árnyoldala

A közmondások sokkal mélyebben hatnak ránk, mint gondolnánk. Nem csak nyelvi fordulatok, hanem a kollektív emlékezet és a társadalmi normák hordozói. Gyakran anélkül befolyásolják a döntéseinket és a cselekedeteinket, hogy tudatosan elemeznénk a jelentésüket. Gondolj csak bele: egykor a stabilitás és a közösségi túlélés volt a cél. Akkoriban a kockázatkerülés és a megelégedettség segített. Ma viszont az egyéni fejlődés, az innováció és a növekedés van a fókuszban. Innen ered a feszültség: ami régen védett, ma visszatarthat.

Ha egy közmondás gyakran ismétlődik, mélyen beépül a tudatalattinkba, és belső meggyőződéssé válhat, még akkor is, ha ésszel nem is értünk vele egyet. Ez a "program" aztán automatikusan befolyásolja a tetteinket.

Milyen "szólásmondásos gátak" rejtőznek benned?

Vegyünk sorra néhány ismerős mondást, és nézzük meg, milyen önkorlátozó üzenetet hordozhatnak a modern korban:

  • "Szegények vagyunk, de legalább boldogok" / "Boldog ember, kinek semmilye sincs" / "Boldogságot nem lehet pénzen venni."
    • Miért gátolhat? Ezek a mondatok azt sugallhatják, hogy a pénz és az anyagi jólét felesleges, sőt, akár ártalmas is a boldogságra. Ez egy hamis dichotómiát hoz létre: mintha választanod kéne a gazdagság és a boldogság között. Leértékelik az anyagi törekvéseket, és arra ösztönözhetnek, hogy beletörődj a helyzetedbe, ne akarj többet. Ha azt hiszed, a pénz boldogtalanná tesz, nem is leszel motivált, hogy javíts az anyagi helyzeteden, vagy vállalkozásba fogj.
  • "Kutya is csak oda piszkít, ahol már van" / "Nagy hal megeszi a kis halat" / "Sok az eszkimó, kevés a fóka."
    • Miért gátolhat? Ezek a mondások a fatalizmust és a sorsszerűséget erősítik. Azt sugallják, hogy a vagyon vonzza a vagyont, a siker a sikert – és fordítva. Mintha a gazdagság eleve elrendeltetett lenne a kiváltságosoknak. Ez elveheti a reményt azoktól, akik most nehezebb helyzetben vannak, és azt sugallhatja, hogy a saját erőfeszítéseik hiábavalóak. A "kis hal" mentalitás azt eredményezheti, hogy nem hiszel a saját kitörési lehetőségeidben.
  • "Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér."
    • Miért gátolhat? Bár a takarékosság fontos, ez a mondás túlzott óvatosságra és kockázatkerülésre ösztönözhet. A "takaró" metaforája azt üzeni: maradj a komfortzónádban, ne lépd át a meglévő erőforrásaid korlátait. Ez elfojtja az ambíciót, a fejlődésre való törekvést, és azt, hogy merj nagyot álmodni. Pedig a takaród kiterjesztése, a növekedés, kockázatokkal jár, de szükséges is lehet.
  • "Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"
    • Miért gátolhat? Ez a mondás a változás, az innováció és a dobozon kívüli gondolkodás ellensége. Azt sugallja, hogy a biztonság a legfontosabb, és az ismeretlen út mindig veszélyes. Ez elfojtja a kreativitást, a kísérletező kedvet és az új lehetőségek felfedezését.
  • "Aki sokat markol, keveset fog."
    • Miért gátolhat? Ez a mondás negatívan minősíti a túlzott ambíciót és a nagy célokat. Azt sugallja, hogy a "sok markolás" eleve kudarcra van ítélve, és jobb beérni kevesebbel. Ezzel elfojtja a nagyratörő álmokat és a merész célkitűzéseket, pedig az életben épp az markolhat sokat, aki mer nagyot álmodni, kockáztatni, még ha ez jár is némi veszteséggel.
  • "Szegény embert még az ág is húzza."
    • Miért gátolhat? Ez a közmondás azt üzeni, hogy a balszerencse halmozódik, és ha már eleve nehéz helyzetben vagy, nincs kiút. Ez a tanult tehetetlenség egyik formája, ami a sorsba való beletörődésre ösztönöz, és azt erősíti benned: "mindig én húzom a rövidebbet". Emiatt passzívvá, apátiássá válhatsz, mert azt hiszed, nincs ráhatásod a saját életedre.

A félelem és a tudatalatti programok

A fentiek világosan mutatják: a népi szólásmondások, amelyek eredetileg a közösség túlélését és stabilitását szolgálták, a mai, gyorsan változó világban könnyen önkorlátozó hiedelmekké válhatnak. Ezek nem csupán elavult tanácsok, hanem mélyen beágyazódott mentális programok, amelyek tudattalanul irányítják a döntéseidet. A közmondások ereje épp abban rejlik, hogy kollektív bölcsességnek számítanak. Ez az elfogadottság teszi őket „igazzá” a tudatalattid számára, és ezen "igazság" címke alatt olyan üzenetek is beépülhetnek, amelyek valójában gátolnak a fejlődésben.

A kultúra, amiben felnőttél, mélyen formálja a gondolkodásodat. Ha egy gyermek folyamatosan hallja, hogy "a pénz nem boldogít", vagy "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", akkor ezek az üzenetek a tudatalattijába épülnek be. Felnőttként aztán ezek befolyásolják a pénzhez, sikerhez és kockázathoz való viszonyát. Ezért olyan nehéz felülírni ezeket a mélyen gyökerező mintákat.

A félelem a csúcsra vezető út legnagyobb ellensége. A közmondások, amelyek a kudarctól, a szegénységtől, a túlzott ambíciótól vagy a közösségtől való különbözés veszélyét erősítik, közvetlenül táplálják ezt a bénító érzést. Az olyan önkorlátozó hiedelmek, mint a "Kudarcot fogok vallani", vagy a "Nem érdemlem meg, hogy sikeres és boldog legyek" sokszor bizony a közmondások által megerősített félelemből táplálkoznak. Ha egy mondás azt sugallja, hogy a "nagy nevetésnek sírás a vége", tudattalanul elkerülheted a túlzott örömöt, nehogy utána bánat érjen. Az „aki nem dolgozik, ne is egyék” pedig folyamatos szégyenérzetbe hajt, ezért sokan kényszeresen akkor is a cselekvést választják, amikor logikusan a pihenésnek lenne itt az ideje (gondoljunk a munkamániára, vagy arra, hogy kényszeresen másokkal, pl. gyerekkel, háztartással, ház körüli munkákkal foglalkozunk önmagunkra fordított idő helyett). Ez a pszichológiai kondicionálás gátolja a teljes önkifejezést és a benned rejlő potenciál kihasználását.

Mit tehetsz? A tudatos választás ereje

Jó kérdés: mit tehetsz önmagadért, ha már magyar anyanyelvűként, "az anyatejjel szívtad magadba" ezeket a korlátozó mondatokat? Az önkorlátozó hiedelmek átformálása aktív, tudatos munkát igényel. Ez magában foglalja a pozitív megerősítések használatát, a cselekvésorientált gondolkodásmód kialakítását és a kudarctól való félelem leküzdését.

Az első lépés azonban mindenképpen a tudatalatti hiedelmek felismerése. Ez önreflexiót és a saját gondolkodási mintáid megfigyelését igényli. A kritikai gondolkodás alkalmazása a népi bölcsességgel szemben (is) elengedhetetlen. Nem minden régi igazság releváns vagy hasznos a jelenben. A közmondások kontextusának megértése alapvető fontosságú a gátló hatásuk feloldásához. Ha tudatosítod, hogy egy adott közmondás milyen tudatalatti üzenetet hordoz, és ez hogyan gátol téged, akkor már képes vagy döntést hozni arról, hogy elfogadod-e ezt a hiedelmet, vagy tudatosan felülírod.

Hallottam már olyat, hogy egyes források egyenesen azt tanácsolják: bizonyos közmondásoknak "éppen az ellenkezőjét érdemes csinálni" a siker érdekében! Ez egy nagyon proaktív stratégia a gátló üzenetek felülírására. Én például rendszeresen csak azért is „előre iszok a medve bőrére”, azaz a tudatos teremtés eszközét használva, „a beteljesült vágy érzésében” élek, tehát úgy létezem, mintha a konkrét célom már megvalósult volna. Mások konkrét "támogató meggyőződésekkel" javasolják behelyettesíteni az önkorlátozó hiedelmeket, pl. a "Sosincs elég pénzem" helyett a "Beáramlik az életembe a pénz" mantra használatával. Ez tulajdonképpen egy tudatos átkeretezése a dolgoknak.

A modern világban elengedhetetlen, hogy kritikusan viszonyuljunk mindenhez, a hagyományos bölcsességekhez is. Nem minden, ami régi, feltétlenül hasznos vagy igaz a mai kontextusban. A közmondások elemzése és a mögöttes tudatalatti üzenetek felismerése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ne váljunk a kulturális örökségünk passzív áldozataivá. Az önkorlátozó hiedelmek felismerése és átformálása az egyéni felelősségvállalás alapja. Emlékezz: az ember "csak önmaga korlátozhatja önmagát", vagyis a szabadságod és a fejlődésed kulcsa a saját kezedben van. A proaktív önmegvalósítás azt jelenti, hogy tudatosan választod meg azokat a gondolatokat és hiedelmeket, amelyek támogatnak téged, és elengeded azokat, amelyek visszatartanak.

Rejtett mintázatok: Amikor a múlt árnyai meghatározzák a jelent

2025. jún. 29., Nincsenek hozzászólások
A nehéz gyerekkori tapasztalatok hosszú távon is rányomhatják bélyegüket az ember életére. Nem csupán arról van szó, hogy valami rossz történik; a lélek gyakran a puszta túlélésre rendezkedik be, elvonva az energiát a pozitív élményektől. Bár ezek a hatások sokszor nem nyilvánvalóak, ha alaposabban megvizsgáljuk viselkedésünket és reakcióinkat, felismerhetjük a mélyen gyökerező mintázatokat.

Az alábbiakban olyan jellemző reakciókat és viselkedésmódokat mutatok be, amelyeket gyakran félreértelmezünk, holott gyerekkori hiányosságokra és fájdalmakra vezethetők vissza:

1. Kétely a jóval szemben

Amikor pozitív események érnek, ahelyett, hogy felhőtlenül örülnél, gyakran szorongás kerít hatalmába. Nehezedre esik elfogadni a szeretetet vagy a kedvességet. Tartasz a pozitív érzésektől, mert tudat alatt arra számítasz, hogy „valami rossz fog történni”. A saját sikereidet is idegennek érzed; ha megdicsérnek, inkább magyarázkodni kezdesz, mintsem örülni. Olyan, mintha nem tartanád magad érdemesnek a jóra. Ismerős? "Nana, vigyázz, nehogy sírás legyen a vége!"

2. Lemondás az álmokról

Gyermekkorban gyakran megtanuljuk, hogy vágyaink nem teljesülnek, vagy a felnőttek/környezetünk számára nem validak, ezért felnőttként – a további csalódások elkerülése végett – már nem is teszünk lépéseket álmaink megvalósításáért. A kockázatvállalás helyett inkább a biztonságos, megszokott utat választod. Ebben az esetben a lemondás nem motiválatlanság, hanem egyfajta önvédelmi mechanizmus.

3. Folytonos készenlét: a pihenés elutasítása

Amint megállsz egy pillanatra, elönt a szorongás. A tétlenség gondolata annyira nyomasztó, hogy inkább folyamatosan elfoglalod magad valamivel. Számodra a pihenés nem kikapcsolódást, hanem fenyegetést jelent. "Aki nem dolgozik, az ne is egyék!"

4. Menekülés a fantáziavilágba

A valóságot gyakran kiszámíthatatlannak, kontrollálhatatlannak vagy fenyegetőnek éled meg, ezért sok időt töltesz a saját fantáziavilágodban, ahol te irányítod az eseményeket. A környezeted számára ez introvertáltságnak vagy szimplán szórakozottságnak tűnhet.

5. A csendtől való félelem

A csend számodra nem nyugalmat, hanem feszültséget hordoz. Ezért beszélsz folyamatosan, nyüzsögsz, zenét hallgatsz vagy telefonálsz. A csend több okból is fenyegető lehet:

  • Előhívhatja a negatív belső gondolatokat.

  • Külső ingerek hiányában az agy visszatérhet a fel nem dolgozott, fájdalmas emlékekhez.

  • A traumatizált idegrendszer veszélyként értelmezheti.

  • Gyermekkorban sokak számára a csend volt a büntetés eszköze, félelmetes emlékeket idézve. (Ha csend van, akkor biztos baj van/rossz voltam...)

  • A csendben felerősödhet a magány és az elhagyatottság érzése.

Ezek nem hibák, hanem túlélési mechanizmusok

Fontos megérteni, hogy ezek az érzelmi reakciók és viselkedésmódok nem gyengeségek, hanem gyakran a korai kötődési tapasztalatokból és a gyermekkori megküzdési mintázatokból erednek. Akkor alakultak ki, amikor gyermekként meg kellett tanulnod, hogyan alkalmazkodj a környezetedhez, és miként védd meg magad a lehetséges sérülésektől.

A gyógyulás ezekben az esetekben is a felismeréssel és a tudatosítással kezdődik. Bár a terápia nagy segítséget jelenthet, az önképzés, önfejlesztés, a napi relaxációs gyakorlatok és a rendszeres befelé figyelés szintén elengedhetetlen. Az út hosszú és kihívásokkal teli, de mindenképpen érdemes elindulni rajta.

Indítsd a napod tudatosan a Szándéktétellel!

2025. jún. 25., Nincsenek hozzászólások

Abban biztosan egyetértünk: a reggelek igenis nagyon sokat számítanak abban, hogyan alakul a napunk. A rohanásban azonban könnyen megfeledkezünk arról, hogy mi magunk is aktívan alakíthatjuk a napunkat – nem csak a feladatok szintjén, hanem az érzéseink terén is. Sok életmód guru ajánlja - és megjegyzem, teljesen jogosan - hogy reggel, mielőtt még elkap a nap ritmusa, meditálj 30-40 percet.  A meditáció tényleg szuper dolog, mindenképpen ajánlom, de lehet, hogy a te napi ritmusodba pont nem fér bele a reggeli félórás "zümmögés".  

Nem baj, emiatt ne legyen lelkifurdalásod (és meditálj nyugodtan este, vagy napközben).  Bemutatom a számodra tökéletes napindító rutint: a Szándéktétel erejét, ami egy egyszerű, mégis hihetetlenül hatékony eszköz a kezedben!

Mi is az a Szándéktétel és miért jó neked?

Ahogy Ester Hicks és Neville Goddard is hangsúlyozzák, a szándék kulcsfontosságú a teremtésben. De ez nem a napi teendőlista kipipálásáról szól! Sokkal inkább arról, hogy minden reggel, még mielőtt kinyitnád a szemed, tudatosan eldöntsd, milyen érzésekkel szeretnéd tölteni a napodat. Képzeld el, hogy már ébredés előtt "beprogramozod" magad a kívánt hangulatra. Ez egyfajta érzésbeli fókusz, egy belső iránytű, ami segít a nap folyamán a megfelelő rezgésen maradni.

Hogyan építsd be a reggeli rutinodba?

Ez a gyakorlat annyira egyszerű, hogy pillanatok alatt a reggeli rutinod részévé válhat, akár még ágyban fekve, félálomban is. Csak csukd be a szemed (vagy tartsd még csukva) és tedd fel magadnak a kérdéseket:

  • Milyen érzésekben szeretnék ma teremteni?
  • Milyen hangulatban szeretném élni a mai napot?
  • Milyen érzésekkel szeretném zárni a napot, amikor este lefekszem?

Miért érdemes belevágni?

Biztosan nem mondok újat: szándék nélkül nem várhatunk el eredményt! Ha mentálisan, már a nap elején meghatározod, milyen érzésekben akarsz teremteni, egyértelmű üzenetet küldesz magadnak és az Univerzumnak. Ez nem csak a gondolkodásmódodat formálja, de segíthet tudatosabban reagálni a kihívásokra és élvezni a pillanatokat. Nevezhetjük a szándék erejének, vagy akár szakaszos szándéknak is – a lényeg, hogy te irányítod az érzéseidet és ezzel a napodat is!

Tudom, hogy nagyon egyszerűnek tűnik, de biztos vagyok benne, ha kipróbálod, nemsokára be is építed a reggeli rutinodba, mert egyszerűen a saját bőrödön, akarom mondani a hangulatodon fogod megtapasztalni az eredményét.  

Próbáld ki és figyeld meg, hogyan változik meg a napod minősége! Te milyen érzéseket választasz ma?

Szeretet kontra manipuláció: mikor válik a törődés teherré?

2025. jún. 24., Nincsenek hozzászólások
„A szeretet nem azt jelenti, hogy birtokoljuk a másikat, hanem azt, hogy szabaddá tesszük őt.”
(P. C. Cast)

Mindannyian vágyunk a szeretetre és a mély emberi kapcsolatokra. De vajon mindig felismerjük, mi az igazi szeretet és mi az, ami csak annak álcázza magát? A fenti gondolatok tökéletesen rávilágítanak arra a vékony határra, amely a tiszta, megengedő szeretet és az ego alapú, elnyomó kapcsolódás között húzódik.

A szeretet: tisztaság és szabadság

Az igazi szeretet tiszta és megengedő. Nem akar birtokolni, nem akar megváltoztatni és nem szab feltételeket.

  • A nem kért segítség, erőszak: Ha valaki nem kéri, a segítség nem segítség, hanem beavatkozás. Az igazi szeretet tiszteletben tartja a másik autonómiáját és jogát ahhoz, hogy maga kérjen segítséget, amikor szüksége van rá.
  • A megmentés nem szeretet, hanem félelem: Amikor valakit meg akarunk menteni, gyakran a saját félelmeink motiválnak minket, nem a másik iránti tiszta érzés. Az igazi szeretet elismeri a másik erejét és képességét arra, hogy maga birkózzon meg a kihívásokkal.
  • A határok tiszteletben tartása: A törődés nem jelenti azt, hogy feladod önmagad és eltiprod a saját igényeidet. Az önfeláldozás hosszú távon senkinek sem jó, hiszen kimerít és kiéget. Az egészséges kapcsolatban mindkét fél határai tiszteletben vannak tartva.

Az ego alapú játszma: kontroll és manipuláció

Ezzel szemben az elnyomó, elerőtlenítő kapcsolat az ego bástyájára épül. Itt az erőviszonyok a lényegesek, nem a másik személy elismerése és megbecsülése. Nézzük meg, hogyan ölthet ez formát:

  • Kontroll és bizalmatlanság: Ha egy kapcsolat azon alapszik, hogy majd te mindent megoldasz a másik helyett, az nem kapcsolódás, hanem kontroll és bizalmatlanság. Ez azt sugallja, hogy nem hiszel a másik képességeiben, meg akarod fosztani a felelősségvállalástól.
  • Feltételekhez kötött támogatás: Az a támogatás, ami csak akkor érkezik, ha teljesíted, amit kérnek, valójában manipuláció. Ez nem a másik segítéséről szól, hanem arról, hogy valaki a saját akaratát érvényesítse, jutalommal vagy büntetéssel.
  • Megfelelési kényszer: Amikor a siker mások elvárásaira épül, az nem a saját boldogságodat szolgálja, hanem egy végeláthatatlan megfelelési kényszerbe hajszol. Az igazi siker a belső elégedettségből fakad, nem a külső validációból.
  • Elfojtás, nem vigasz: Ha a problémáid elhallgatásában keresel vigaszt, az nem a gyógyuláshoz vezet, hanem elfojtáshoz. A valódi vigasz a nyílt kommunikációban és a sebezhetőség felvállalásában rejlik, ahol bátran kimondhatjuk, ami bánt.

Fontos tehát, hogy felismerjük a különbséget a tiszta, feltétel nélküli szeretet és az ego vezérelt, manipulatív viselkedés között. Az igazi szeretet felszabadít, megerősít és lehetőséget ad a növekedésre. Az elnyomó kapcsolat viszont lemerít, elbizonytalanít és rabságban tart. Vizsgáljuk meg őszintén a saját kapcsolatainkat és merjünk kiállni önmagunkért azokban a helyzetekben, ahol a szeretetnek álcázott manipulációval találkozunk!

Miért van szükség külső segítségre az önfejlesztéshez? 🤔

2025. jún. 2., Nincsenek hozzászólások
Szeretnél fejlődni, de úgy érzed, egyedül falakba ütközöl? Ez teljesen normális! Az önismeret útja tele van rejtett akadályokkal, amikről talán nem is tudunk.

Az egyik legnagyobb kihívás, hogy vannak vakfoltjaink – olyan viselkedésminták és gondolkodási sémák, amiket mi magunk nem látunk, de a környezetünk igen. Képzeld el, mintha a tükörbe néznél, de nem látnád az arcod felét! Ráadásul agyunk hajlamos torzítani a valóságot, hogy fenntartsa a megszokott világunkat, és ezek a kognitív sémák mélyen gyökereznek bennünk, ellenállva a változásnak.

Egyedül nagyon nehéz, szinte lehetetlen objektíven szemlélni magunkat, hiszen érzelmeink és beépült előítéleteink elhomályosítják a képet. Ez gátolja a valós problémák felismerését és a hatékony megoldásokat. Ahogy Einstein is mondta: "Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel létrehoztuk őket." Ez az elv az önfejlesztésben is igaz: új nézőpontra, új gondolkodási szintre van szükségünk a mélyen fekvő elakadások feloldásához.

Éppen ezért olyan értékes egy külső segítő! Én, mint spirituális médium, a szellemvilággal is tudok kommunikálni, így közvetlenül le tudom hozni számodra a rád vonatkozó égi válaszokat. Ez a különleges perspektíva segít rávilágítani a vakfoltokra, felismerni a sémákat, és objektívebb rálátást nyújtani a helyzetedre, hogy együtt találjunk valódi, tartós változást hozó megoldásokat.

Ne maradj egyedül az önfejlesztés útján! Ha úgy érzed, elakadtál, keress meg bátran, és együtt megnyitjuk a lehetőségeket a fejlődésre! 💪

💚      💚      💚

Amikor a lélek és a tudomány találkozik: Egy fiatal hölgy útja a megértés felé

2025. jún. 1., Nincsenek hozzászólások

Spirituális médiumként gyakran keresnek fel az emberek életük nagy kérdéseivel, kihívásaival. Néhány napja egy fiatal hölgy érkezett hozzám, akinek a bipoláris zavar keserítette meg a mindennapjait. Bár gyógyszeresen kezelték, úgy érezte, foglya az állapotának. Célja az volt, hogy megértse a karmáját, és azt, miért "kapta" ezt a betegséget.

A Germán Újmedicina ereje

Az első lépés a Germán Újmedicina megközelítése volt. Ezzel a módszerrel a bipoláris zavar mögött rejlő kiváltó "konfliktus" azonosítására törekedtünk. A hölgy bámulatos tisztánlátással, a célzott kérdéseim segítségével, nagyon gyorsan beazonosította azt a gyermekkori eseményt, ami az állapotának elsődleges kiváltó oka lehetett. Ez a felismerés kulcsfontosságú volt, hiszen az Újmedicina szerint, ha azonosítjuk a kiváltó eseményt, az már fél siker a gyógyulás felé vezető úton. Bízom benne, hogy ez a megértés hozzájárul személyiségzavarának megoldásához, vagy legalábbis hosszútávú kézbentartásához. Természetesen a további szakmai segítség érdekében továbbirányítottam egy nálam képzettebb, profi Újmedicina szakemberhez.

A karma és a Szellemvilág üzenetei

Ezt követően a Tarot kártyáim és a Szellemvilág üzeneteinek lecsatornázása segítségével a hölgy karmáját jártuk körül. Megdöbbentő volt látni, hogy a Szellemvilág üzenetei több ponton is megerősítették azt, amit az Újmedicina megközelítése során is láttunk: a hölgy lelkének miért volt "szüksége" erre a kihívásra és az azt létrehozó gyermekkori eseményre.

Ez az eset ismét megerősítette bennem azt a mély igazságot, hogy "minden út Rómába vezet". Amikor valaki elindul a megkönnyebbülést kereső útján, a beletett munka meghozza gyümölcsét, függetlenül attól, hogy milyen módszerben bízik. Akár az Újmedicina szemszögéből történő megértés, akár a sorsfeladat megértése önmagában is előremutató lett volna, de a két nézőpont ötvözésével egy csodálatos, mély megértésben lehetett részünk.

A médiumi képességek és a tudomány szinergiája

A hölgy eredetileg azért keresett fel, hogy karmájáról, sorskihívásairól és a megoldásuk érdekében tett útmódosításokról beszéljek neki, a Szellemvilág üzeneteit tolmácsolva. Számomra különleges ajándék volt, hogy mivel Germán Újmedicina képzést is kaptam, a problémát egy teljesen más megközelítésből is meg tudtam magyarázni. Így állt össze a fejében a kép arról, hogy ha megvan a létrehozó "téves" parancs, akkor a megoldás is megtalálható lesz.

Ez a ritka lehetőség, ahol a Szellemvilág segítő nézőpontjait (tisztánérzékelésem révén) össze tudtam egyeztetni a Germán Újmedicinával, sokkal hatásosabb "segítséget" tett lehetővé, mint amit a hölgy eredetileg várt tőlem.

Ne add fel a reményt!

Ha testi elváltozással vagy lelki állapottal küzdesz, ne feledd, hogy a hagyományos orvosláson kívül is van lehetőség más nézőpontból ránézni a problémádra. A megértés már fél megoldás! Az új, friss nézőpont által kitágul a világunk, így még több megoldási eszköz bukkanhat fel körülöttünk, amiről eddig nem is tudtunk.

Fontos hangsúlyoznom, hogy nem diagnosztizálok, nincs ilyen képesítésem. Azonban, ha már van egy diagnózisod és nem boldogulsz a kapott kezeléssel, érdemes más mankók után is nézni. Ne nyugodj bele az "ezzel már így kell együtt élnie" ítéletbe, mert lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy még nem próbáltál meg mindent a kikönnyülés érdekében.

Személyes üzenetek a Szellemvilágból

2025. ápr. 3., Nincsenek hozzászólások

Csodálatos áldással születtem.  Ami egyben nagy felelősség és néha szívet szaggatóan nehéz is.  Kommunikálni tudok az eltávozott lelkekkel.  Azt, hogy ezt a képességet hogy is hívják, számomra nehéz definiálni.  Azt szoktam mondani, hogy pszichikai médium vagyok.  Igaz, ez nagyon idegenül hangzik, de még mindig barátságosabb, mint ahogy Magyarországon a régi időkben nevezték a hasonló adottságú embereket: halottlátó.  Az ember hátán futkos a hideg ettől a szótól, úgyhogy maradjunk inkább a médiumnál. Angliában, a médiumitás hazájában, nagy kereslet van az olyan segítőre, aki képes beszélni az eltávozott Lelkekkel, megnyugtatja az ittmaradtakat, hogy az élet a halál után is folytatódik és segít üzeneteket átvenni az eltávozott Szellemektől.  Külön egyházuk is van, ahol az istentiszteletek során a jelenlévők számára közvetítéseket tartanak, gondoskodnak arról, hogy aki képességet érez magában, méltó módon kifejleszthesse azt és később segítségére lehessen a közösségnek a közvetítéseivel.

Ehhez képest sajnos Magyarországon ennek a fajta képességnek egyáltalán nincs kultúrája, nem igazán tudnak arról az emberek, hogy ilyen létezik és ritkán keresik (bár mintha kezdene változni valami e téren is).  Pedig nem volt ez mindig így, még a századfordulón is, sőt egészen a II. világháborúig, külön médiumi körök léteztek szerte az országban, Budapesten pedig az előkelő szalonokban gyakran kértek csoportos szeánszot a legtehetségesebb médiumoktól az urak.  Volt külön Médiumi társaság is, ami tagjai között tudhatta a legjobb hazai médiumokat, és kutatásokat, valamint rendszeres, a nép számára lekért közvetítéseket rendeztek, könyveket adtak ki a témában.  Aztán jött a háború, majd a szocializmus, és ilyen témákról még suttogva se volt szabad beszélni, ki is kopott a köztudatból.  Pedig médiumi képességgel azóta is ugyanúgy születnek emberek, hiszen a társadalomnak ugyanúgy szüksége van az ő segítségükre is, mint mondjuk a pék kenyerére.


De nézzük, hogy mit is jelent a médiumitás tulajdonképpen.  A szó köztes, középen elhelyezkedő dolgot, közvetítő személyt jelent, ebből is látszik tehát, hogy a médium a két világ között helyezkedik el tulajdonképpen, kicsit átjár(hat) a másik dimenzióba is, ahol az eltávozott Szellemek (is) tartózkodnak.  Lehetősége van arra, hogy a tőlük jövő gondolatokat, képeket, üzeneteket átvegye és azt az ittmaradtak felé emberi hangon továbbadja.  Kétféle médium van, a fizikai és a pszichikai médium, szerencsémre én ez utóbbira kaptam képességet.  A fizikai médiumitás nagyon ritka képesség és egyben nagyon leterhelő a médium számára, ugyanis az ő esetében egy-egy közvetítés úgy néz ki, hogy a médium teljesen elveszti az öntudatát, mély transzba kerül, a testét pedig átadja használatra a benne megjelenő Szellemnek, vagy entitásnak, valamint előfordul, hogy a közvetítés alatt tárgyak, ritkább esetben személyek, vagy személyekhez tartozó testrészek képesek manifesztálódni a szeánszon résztvevők legnagyobb döbbenetére.  A médium a közvetítés után semmire sem emlékszik abból, ami a testével és körülötte történt.  Ezzel szemben a pszichikai médium "csak" a tudatába fogadja be a közvetített Szellemet, tehát elég hozzá egy minimális transz (ezt a jelenlévők szinte észre se veszik) és a médium fejében fognak megjelenni a Szellem által diktált képek, gondolatok, emlékek.  Ezeket ugyanúgy "látja", tudja a belső képalkotó rendszerében, mint a saját gondolatait, emlékeit, illetve előfordul, hogy szó szerint hallunk is mondatokat a Szellemektől.  Ezeket a benyomásokat kell átadni úgy a közvetítésért hozzánk forduló számára, hogy az érthető üzenetté álljon össze.

Biztos Te is láttál már médiumokról szóló filmeket a tévében. Megnyugtatlak, a médiumi szeánszok a valóságban közel sem ennyire teátrálisak és a médiumok sincsenek a Szellemek "zaklatásának" kitéve privát életükben (eltekintve kevés kivételtől, de annak mindig oka van).  Elmesélem, hogy zajlik nálam egy médiumi ülés.  Amikor valaki segítségért felkeres, én határozottan megkérem, hogy semmilyen információt ne áruljon el arról, akivel a kapcsolatot fel szeretné venni.  Se egy nevet, se egy rokoni kapcsolatot, semmilyen információt.  Azt szeretem, ha teljesen tiszta lappal tudok indulni, mert így lehetek abban biztos, hogy nem zavar be a saját elmém a közvetítésbe.  Már ilyenkor meg szoktam kérni a kedves kérdezőt, hogy ha módjában áll, az ülésre majd hozzon magával egy személyes tárgyat attól, akivel a kapcsolatot keresi.  Ez tulajdonképpen bármi lehet, egy kulcs, egy ékszer, vagy bármi, ami kifejezetten az eltávozotthoz tartozott, azt a testén viselte, vagy sűrűn magánál hordta, illetve olyan dísztárgy, emléktárgy, melyhez erős érzelmek, emlékek fűzték.  Minden olyan tárgy, ami fontos szerepet játszik az életünkben, sűrűn használjuk, vagy érzelmeket fűzünk hozzájuk, magukba zárnak bizonyos információkat rólunk és ez akkor is megmarad, ha mi már nem használjuk őket, vagy eltávozunk.  Ezeket az információkat elő lehet a tárgyakból "csalogatni", le lehet tapogatni, ez a képesség az úgynevezett pszichometria.  A médiumi ülés során azt tapasztaltam, hogy egy ilyen személyes tárgy megkönnyíti a kapcsolatfelvételt az eltávozottal, bár nyilván nem feltétele annak, tehát ülést akkor is sikeresen lehet tartani, ha a kérdező nem rendelkezik ilyen tárggyal.

Az ülés előtti éjszaka én általában már "fogadó órát" tartok otthon, az esetek legnagyobb százalékában az történik ugyanis, hogy mivel a Szellemvilág tudja, hogy másnap ki és milyen célból fog érkezni hozzám, a hozzá kapcsolódó Szellemek már "sorban állnak" nálam a nappaliban.  Valószínűleg ugyanannyira izgatottan várják az ülést, mint a kérdésével hozzám forduló, hiszen számukra is sokkoló szokott lenni az a tapasztalat, hogy miután eltávoznak, bár tudnak az itt nélkülük tovább folyó életről, de nem tudják magukat észrevetetni, arra már semmilyen hatással nincsenek és az ittmaradtaknak sem tudnak üzenni.  Az is gyakran előfordul, hogy nem csak a kérdező rokonai jönnek ilyenkor, hanem bárki, aki "erre jár" és örül, hogy kapcsolatba tud lépni egy médiummal.  Ahogy nekem Odafentről magyarázták, ilyenkor az történik, hogy a médium, mint egy világító lámpás jelenik meg a Szellemvilág számára és persze a Szellemek próbálnak is élni a kapcsolatfelvétel lehetőségével.  Ebből a csoportosulásból kell kiválogatnom azt a személyt, aki valószínűsíthetően a másnapi látogatómnak fog üzenni és tulajdonképpen egy előválogató beszélgetést tartani vele.

A tényleges ülés általában úgy kezdődik, hogy könnyű transzban, esetleg a kérdező által hozott tárgyat a kezemben fogva, megkeresem a kapcsolatot azzal, akivel tudom.  Ez egy nehéz téma, ugyanis semmire se tudunk előre garanciát adni.  Tekintve, hogy a Szellemvilágnak külön szabályai vannak, mi nem irányíthatunk, nem szólhatunk bele, maximum nagyon kedvesen megkérhetjük őket, hogy legyenek szívesek kommunikálni velünk.  Az, hogy tudunk-e bárkivel "beszélni" és hogy az pont az a személy lesz-e, akit a hozzánk forduló személy konkrétan vár, egyáltalán nem rajtunk múlik, előre erre semmi garanciát nem tudunk nyújtani.  Szerencsére még soha nem fordult elő velem, hogy sikertelenül kellett volna zárni egy ülést, de nem mindig tudott az a lélek jönni, akit esetleg kifejezetten vártak és olyan is előfordult, hogy olyan rokon jött, akivel a korábbi nem túl szoros kapcsolat miatt a Kérdezőnek nem is volt sok személyes élménye.  Előfordul, hogy a lélek tudatállapotából adódóan egy olyan síkon tartózkodik, ahol csak láthatjuk őt, de el nem érhetjük, beszélni nem tudunk vele.  Ezért én mindig elmondom előre, hogy ne legyenek a kérdezőnek elvárásai az ülést illetően és kérem, hogy nyitott szívvel álljon hozzá a majdani történésekhez.  Eddig ez soha senkinek nem jelentett problémát és mindig belátóan elfogadták előre azt, hogy akár dolgunk végezetlenül is távozhatunk.

A médiumitás minden csodálatossága ellenére se mondanám, hogy ezek az ülések könnyűek számomra, hiszen általában az azonosítással kezdődik a közvetítés, ahol az eltávozott egyértelmű tények megmutatásával érvényesíti a jelenlétét.  Ezek közé tartozik az, hogy gyakran bizony átéletik velem a saját halálukat, tehát fizikai fájdalmakat, érzeteket adnak át, ezzel is egyértelműsítve, hogy mit hogy éltek meg, mikor meghaltak.  Ezeket sokszor tényleg csak a legközelebbi hozzátartozó, megtaláló tudja, tehát már itt kap a kérdező egyfajta bizonyosságot, hogy tényleg a keresett Lélekkel találtunk kapcsolatot.  A közvetítés ezután már nagyon felemelően folytatódik, a Szellem általában egyértelmű emlékeket, jellegzetes, csak a család számára értelmezhető üzeneteket mutat nekem, amit én minden fejtegetés, vagy megváltoztatás nélkül kell, hogy továbbítsak a kérdező felé.  Sokszor van, hogy megmutat egy zenét, vagy éreztet velem egy illatot, de általában leginkább képeket, vagy mozgó, filmszerű képsorokat kapok a fejembe.  Van, hogy hangokat is hallok, beszélnek hozzám.  Ezek az üzenetek nekem sokszor érthetetlenek, de nem szabad rajta erőszakkal értelmet keresni, ugyanis mikor óvatosan átadom a kérdezőnek, legtöbbször kiderül, hogy számára teljesen érthető, sőt kifejezetten a Szellemre jellemző, amit üzen.  Általában olyan emlékeket közvetítek, amire az ittmaradt a Szellemmel kapcsolatban legszívesebben emlékszik, vagy amiről azonnal a Szellem jut eszébe, hiszen csak rá volt jellemző, csak vele élte át azt.  Ilyenkor nagyon meleg, családi perceket élünk át, biztos nagyon fura lehet a kérdezőnek, hogy egy idegen, az az én számból hallja azokat a megszólításokat, titkos mondatokat, amiket az eltávozottól szokott meg.  Sokszor ilyenkor együtt sírunk, együtt nevetünk.  

Igen, nevetünk is, ezek a közvetítések egyáltalán nem a szomorúság jegyében telnek.  Ha a Szellem vicces, humoros egyéniség volt, azt átvitte magával a Szellemvilágba is, és az azonosítása érdekében egyértelműen ugyanazokkal a tulajdonságaival mutatkozik meg számunkra is, innen tudhatja a kérdező biztosan, hogy kivel kapcsolódtunk.  Sokszor a családi humoros jelenetekkel, a megszokott viccelődéseivel, ugratásaival azonosítja magát a Szellem.  Mivel az átlépettek már nem éreznek a földi érzelmekhez hasonló szomorúságot az eltávozásuk miatt, nem kötődnek annyira hozzánk, mint mi még hozzájuk, így ezek az ülések egyáltalán nem a búslakodásról szólnak.  Ebből adódóan az ittmaradtak számára is sokkal megnyugtatóbbak és felemelőbbek, hiszen nem a halál a téma (a kezdési azonosítás után), hanem a régi szép emlékek, az együtt töltött kellemes napok, a hála, amiért egymás életének a részei lehettek.

Az eltávozottak sokszor részletesen beszámolnak arról, hogy milyen életük van a Szellemvilágban, megmutatják, ha együtt vannak más, már korábban távozott rokonokkal, tehát az ittmaradt teljesen megnyugtató választ tud kapni arra az égető kérdésére, hogy jól van-e az eltávozott, vannak-e még fájdalmai (különösen, ha a halála fájdalmas volt, vagy előtte hosszan szenvedett), valamint megnyugszik abban a tudatban, hogy a halál után is folytatódik az élet és nagyon sok családtagként a Földön együtt élt személy a Szellemvilágban is egy családként él tovább.  A Szellemek sokszor elmesélik, hogy "látják", "figyelik" az ittmaradtakat, olyan eseményeket tudnak elmondani, ami már az átkelésük után történt és a kérdezőn kívül más nem is tudhat, ezek is egyértelműen bizonyítják, hogy tényleg a szeretett személlyel sikerült felvenni a kapcsolatot, valamint azt, hogy az eltávozása nem jelenti azt, hogy a kapcsolatuknak vége.

Nagyon szeretem látni a segítségért hozzám fordulók arcát a közvetítés alatt, szinte az emberi érzelmek összes skálája megjelenik ilyenkor, a kezdeti fájdalomtól, a közvetítés ideje alatti néhai szomorú, de reményteli síráson, majd a felszabadult nevetésen át, míg az ülés végén egy teljesen kisimult, megnyugodott, bizonyosságot nyert személy távozik tőlem.  Nyilván csak olyanok kérnek közvetítést, akik előtte is hittek, vagy legalábbis reménykedtek abban, hogy van élet a halál után, de egy-egy ilyen személyes élmény a teljes bizonyosságot adja meg nekik, aminek a tudatában gyakran az egész életük megváltozik.  Volt már olyan Vendégem, aki az öngyilkosság szélén állt a fájdalma miatt, mikor utolsó esélyként eljött hozzám, aztán pár médiumi ülés után új értelmet talált az életében.  Mivel megbizonyosodott arról, hogy a legnagyobb hiba lenne az életét eldobni (hiszen így nem is találkozhatna a szeretett személlyel), erőt kapott ahhoz, hogy az eltávozottért is és saját magáért is, új értelmet és célt adjon az életének és tudva azt, hogy egyszer újra találkoznak, addig is maximálisan boldogan kihasználja az itt töltött éveit.  Mondhatni újjászületett: új állást, új lakóhelyet és még egy új kapcsolatot is talált, mindezt úgy, hogy az előrement szerette végig támogatta és segítette a döntésében.  Hiszen Odaát jobban tudják, amit mi itt sajnos sokszor elfelejtünk, hogy az ittlétünk végső célja a boldogság!  Ők mindig azt szeretnék, hogy mi itt tovább boldogan folytassuk az életünket, végigvigyük az eredeti terveinket, célja és értelme legyen az egész ittlétünknek.

Köszönöm a bizalmát azoknak, akiknek az eddigi munkásságom során médiumi közvetítéssel tudtam segíteni.  Én ezért vagyok itt, ezért kaptam a képességet, számomra ez adja meg az életem értelmét.


Góczán Krisztina vagyok, pszichikus médium.  Itt többet is megtudhatsz rólam, szolgáltatásaimról, áraimról,  ide kattintva pedig azokat a véleményeket, tapasztalatokat olvashatod el, amiket a már nálam járt kedves Vendégeim írtak a szolgáltatásaimról.

Szellem a házban

2025. ápr. 3., Nincsenek hozzászólások
Remélem, hogy mivel ezt a blogot olvasod, Veled már nem kell lefutnunk azokat a felesleges köröket, hogy "léteznek-e szellemek?"...  Természetesen léteznek, bár én nem szellemeknek szoktam őket hívni, hanem Lelkeknek, mert igazából azok.  Mi is azok vagyunk, csak jelen pillanatban testünk is van.  Szellemeknek azokat a szellemi/tudati létezőket szokta hívni a köznyelv, akik ugyanúgy Isten szellemi "gyermekei", mint mi, de jelenleg éppen nem testben léteznek.  Az ő lakhelyük a Szellemvilág, ahol is különböző Síkokon foglalnak helyet és "munkálkodnak", teszik a dolgukat, annak megfelelően, hogy milyen mentális fejlettségi szinten vannak.

Köszönhetően a sok hatásvadász szellemes témájú filmnek és a buta rémtörténeteknek, az általános vélekedés a "szellemekről" sajnos elég negatív.  A legtöbb ember - már aki egyáltalán "hisz" a szellemekben - minimum tartózkodó állásponton van velük kapcsolatban, sajnos azonban sokan félnek és kerülik a róluk szóló témákat.  Ezt nap mint nap én is megtapasztalom: amikor például próbáltam a neten képeket keresni ehhez a bejegyzésemhez, minden szellem szóval kapcsolatos angol szóra kifejezetten ijesztő, horrorfilmből való, vagy minimum kétségbeesett arcot vágó női alakokat ábrázoló képeket találtam.  Holott a valóságban ez nagyon másként van.

Azok a Lelkek, akiket szellemként látunk, vagy érzékelünk, nagyjából ugyanolyan emberek (voltak), mint mi.  Kinézetre, természetre, habitusra, gondolkodásra is nagyon hasonlítanak ránk és egyáltalán nem ijesztőek.  Nem mondom, hogy nem lehet frászt kapni attól, amikor az ember a gondolataiba merülve tevékenykedik, például mosogat, abban a tudatban, hogy egyedül van otthon, de mikor megfordul, a nappali közepén ott "áll" egy Szellem... Azonban ha ismerjük a Szellemvilág törvényeit, akkor tudjuk, hogy a szellemek nem rossz szándék által vezérelve jelennek meg.  A szellemek látogatásának mindig oka van részükről, így ha a kezdeti meglepődésen túl vagyunk, bátran megpróbálhatunk kommunikálni velük.  

Egy szellem többféle okból keresheti a társaságunkat, ugyanúgy, mint mi emberek, egymás társaságát.  Van, aki a segítségünket szeretné: elveszett, nem érti, hogy mi történik vele, nem érti, hogy miért nem látják őt úgy, mint eddig, nem érti, hogy miért nem tud kommunikálni, vagy hozzáérni fizikai tárgyakhoz (ezt jól bemutatja a Ghost c. amerikai film) ,  vagy egyszerűen csak keres valakit, vagy valamit.  Aztán van, aki nekünk akar segíteni: ők lehetnek például a másik bejegyzésemben említett "őrangyalaink", azaz egy már átkelt Szerettünk Lelke, vagy az a szellemi vezetőnk, aki a spirituális világban valamiféle "felettesünk", gurunk (erről ebben a cikkben olvashatsz bővebben).

A szellemeket természetesen nem csak látás útján érzékelhetjük, sokszor előfordul, hogy egy átkelt Szerettünk illatát érezzük a semmiből, olyan, mintha a hangját hallanánk, ahogy minket szólít, vagy egy valószínűtlen simítást érzünk a fejünkön, vagy az arcunkon.  Mások arról számolnak be, hogy mikor gondolatban megszólítják előrement Szerettüket, leesik egy könyv a polcról, vagy hirtelen a semmiből egy madártoll hullik le pont előttük.  Ezek az események is mind-mind egy próbálkozás a Szellemvilág részéről, hogy kommunikációt kezdeményezzenek velünk, figyelembe véve, hogy kinek melyik intuíciós csatornája működik, milyen módon képes az extraszenz érzékelésre.

Nagyon sok szülő számol be arról, hogy a gyermeke lát, érzékel bizonyos, a szülő számára érzékelhetetlen "dolgokat" és nem tudja, hogy ezt hogy kezelje.  Ami a szellemmekkel kapcsolatban szerintem a legfontosabb, hogy NE FÉLJÜNK!  Ez azért is nagyon fontos, mert a félelem egyrészt bekorlátoz bennünket, összekapja az auránkat és módosítja a tudatállapotunkat (lehúz).  Másrészt a félelem miatt esetleg örökre lemondunk a világmindenség egy olyan csodálatos és elég nagy szeletéről, mint a Szellemvilág.  Holott ha egyszerűen csak elfogadjuk, magunkban jól kezeljük a létezésüket, akkor a szellemek nagyon is a segítségünkre lehetnek és  tapasztalatom szerint mindig szívesen állnak a rendelkezésünkre.  Ki ne hallott volna már olyan történeteket, vagy tapasztalta meg esetleg ő maga is: otthonról való elindulás előtt, természetesen már késésben, vadul keressük a kulcsunkat/ útlevelünket, de sehol sem találjuk, majd amikor mindenről lemondva, feladva az akarást, egyszerűen csak "rábízzuk magunkat" az Égiekre, az első hely a lakásban, ahová a tekintetünk vándorol, ott a keresett tárgy...

Sokszor lehet hallani olyan sztorikat, amikor valakinek a házában furcsa események zajlanak: éjjel ki-bekapcsolnak az elektronikai eszközök, fura hangok, neszezés hallatszik, vagy olyan, mintha valaki járkálna a felső szinten, padláson, stb.  Ilyenkor a félelemvezérelt emberek rögtön kísértetet kiáltanak és rohannak olyan "szakértőhöz", aki aztán egy szép összegért elvégzi a ház megtisztítását.  Engem is sokszor megkeresnek ilyen felkéréssel, de én mindig - ingyen - elmondom azt, amit most Veled is szeretnék megosztani:  A szellemek mindig okkal jönnek és sosem akarnak bántani, vagy ijesztgetni (csak nem mindig találják meg a legjobb módját a kommunikációnak, de ez még fizikai testben lévőknél is sűrűn előfordul, ugye?).  Ha elfogadjuk, hogy igen, megjelent, tehát akar valamit, akkor két dolgot tehetünk:

1. Egyértelműen kinyilvánítjuk számára, hogy hívatlan "vendég", ez a mi lakásunk és semmi keresnivalója nincs ott!  Mivel a Szellemvilágban a szabad akaratunkat muszáj tiszteletben tartani és az is tény, hogy ez tényleg a mi rezidenciánk, jogunk van őket így elküldeni, nekik pedig be kell tartaniuk a kérésünket és el kell "menniük".   (A fizikai emberekkel is jogunk van akkor kapcsolódni, amikor nekünk kellemes és jogunk van lemondani egy találkozót, ha nincs hozzá kedvünk, igaz?)  Természetesen, mint a fizikai testben élők között, a szellemek között is előfordul kevésbé megértő, mondhatnám a saját akaratához erősebben ragaszkodó, tolakodó viselkedésű létező is, ezért lehet, hogy a kinyilvánításunkat többször, vagy határozotabban kell megtennünk, illetve az is előfordulhat, hogy elmegy ugyan, de másnap vissza-visszajön.  Semmi baj, mi újra és újra nyilvánítsuk ki az akaratunkat!  Ne feledjük, mi vagyunk otthon és jogunk van megválogatni, hogy ki és mikor lépheti át a küszöbünket!

2. Ha viszont élni kívánunk azzal a lehetőséggel, hogy kommunikáljunk a szellemmel, akkor egyszerűen csak szólítsuk meg akkor, amikor érzékeljük a jelenlétét.  Ha tudjuk, hogy ki ő, egyértelműen nevezzük a nevén, kommunikáljunk úgy vele, mint azt életében is tettük.  Hidd el, hogy ő megtalálja a módját annak, hogy "visszaválaszoljon".  Ha nem tudjuk azonosítani a szellemünket, akkor pedig egyszerűen forduljunk hozzá úgy, mint ahogy egy idegenhez fordulnánk: kedvesen köszöntsük és kérdezzük meg, hogy ki ő és mit szeretne nálunk?  Ha esetleg olyan időben vagy helyzetben érkezik, amikor számunkra alkalmatlan, de tudjuk, hogy később azért még szeretnénk kommunikálni vele, simán megtehetjük, hogy úgy küldjük el, hogy kinyilvánítjuk, hogy most nem alkalmas, gyere vissza ekkor és ekkor (mint mikor a kedvenc sorozatunk nézése közben hív fel minket a barátnőnk...).

Ha így állunk ehhez az egész jelenséghez, nem lesz szükségünk háztisztításra (persze, ettől függetlenül a ház rendszeres energetikai tisztítása nagyon hasznos és fontos dolog, erről itt olvashatsz bővebben), főleg nem úgy, hogy sok pénzért e célból "szakembert" hívunk.  Ha gyermekünk fél a sötétben, vagy tapasztal meg számunkra érthetetlen dolgokat, akkor mindenképpen semleges állásponton közelítsünk a témához, tehát véletlenül se mondjuk azt, hogy "nincs ott semmi", vagy hogy "biztos, csak képzelődsz", viszont ne is vonódjunk bele túlságosan a sztoriba, ne erősítsük benne azt, hogy ez most valami extra, kezeljük teljesen természetesen a helyzetet és így a gyerekben sem alakul ki sem a félelem, sem az, hogy esetleg később úgy próbáljon meg extra figyelmet kicsikarni az emberekből, hogy "sztorikat talál ki szellemekről".  A Szellemvilág megléte és a mi Síkunkkal való együtt rezgése olyan természetes, mint hogy levegő van körülöttünk és tudunk lélegezni, ezért nem kell se tagadó, se fanatizáló, túlságosan bevonódó irányba eltolva, nagyobb jelentőséget tenni a szellem-kérdésre.

Még egy tipp, kicsi gyermekes anyukáknak: ha gyermeked fél a sötétben, illetve valószínű, hogy érzékel dolgokat, akkor tegyél a keze ügyébe egy pici kis csengőt (olyasmit, ami  pl. a húsvéti csokinyuszik, bárányok nyakán szokott lenni, vagy a karácsonyfákon) és meséld el neki, hogy a csengő hangjára azonnal megjelennek a védőangyalai, szupermen, Csingiling, (bárki, akiben hisz), hogy eloszlassák a félelmét és hogy ne legyen egyedül.  Csak csengessen és tudja, érezze, hogy máris nincs egyedül és bátorságot adnak a szívébe a segítői.  Tapasztalatom szerint a gyerekek annyira tudnak félni, hogy a teljes testüket a paplan alá gyűrik és még annyi erő sincs ilyenkor bennük, hogy kinyúljanak a csengőért, úgyhogy azt valahová teljesen szorosan mellé tedd.  A csengő hangja tértisztító hatású, a szellemek számára ez lehetőséget ad arra, hogy észrevegyék, hogy nemkívánatos vendégek valahol, a gyermek pedig megnyugszik attól a lehetőségtől, hogy nem eszköztelen, kiszolgáltatott áldozat, igenis van lehetősége megválogatni, hogy kit akar megtűrni a szobájában.


Szivárványhíd

2025. ápr. 3., Nincsenek hozzászólások

Kutya-őrültként életem során számos kutyussal éltem együtt, sok éven át akár egyszerre többel is megosztva otthonomat.  Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelenleg is elkötelezett kutyaimádóként két blöki szeretetét élvezhetem a mindennapjaim során.  Saját aggódásom alapján feltételezem, hogy közületek is sokatokat érdekel az a kérdés, hogy mi lesz azokkal a kis társállatainkkal, akikkel együtt élünk, szeretjük, ápoljuk őket, aggódunk értük, aztán az élet törvénye szerint végül elbúcsúzunk tőlük.  Sajnos Isten a kutya-, cicaéveket elég szűken szabta az emberi évekhez képest, így a legnagyobb odafigyelésünk ellenére is előbb távoznak, mint mi.

Biztos vagyok benne, hogy már régóta foglalkoztatja a gazdikat a kérdés, hogy mi lesz ezekkel a kis lelkekkel, ugyanis mind hazánkban, mind más országokban a társállataink számára elképzelt Mennyországnak külön elnevezése is van, úgy hívják a Szivárványhíd.  Ennek eredetét sajnos nem ismerem, de saját médiumi tapasztalataimból, valamint szakmai képzéseim során jó pár dolgot tudhattam meg a kutya-cica Mennyországról, amit most szeretnék elmesélni Nektek is.

Már a századforduló táján tartott médiumi szeánszok résztvevői is megdöbbenve hallgatták, hogy az ülések alatt jelentkező Szellemek nem egy esetben arról számoltak be, hogy haláluk után, Odaát nem egy korábban szeretett és elhunyt személy, hanem egy régi társállatuk (kutya, ló) fogadta őket.  Ez általában akkor történt, amikor olyan magányos életet élt a Szellem korábban itt a Földön, mikor is legközelebbi "hozzátartozója" az állata volt, akár kedvtellésből tartotta, akár a megélhetéséért dolgoztak meg együtt.  Ezen kívül is számos olyan Szellem jelentkezett a szeánszokon, aki miközben mesélt a Túlvilágon töltött mindennapjairól és szokásairól, arról is szót ejtett, hogy ott bizony vele van korábban a Földön szeretett kis állata is.


A Szellemvilágnak hála, nekem is van erről közvetlen tapasztalatom.  Amikor valaki ugyanis lélek-közvetítésért fordul hozzám, a Szellemvilágban a hozzátartozói "megtudják" a bejelentkezése időpontját és már előtte való éjszaka eljönnek hozzám, hogy kapcsolatba léphessek velük.  Ilyen esetben nem csak a korábban eltávozott rokonok, családtagok jöhetnek, hanem volt már arra példa, hogy a másnapra bejelentkezett Vendégem korábban átkelt kiskutyája futkosott a kertemben.  (A Szellemek mindig nagyon udvariasak, és egy kiskutya, ha korábban udvaron tartották, nem jön be a házamba akkor sem, ha látja, hogy az én élő kutyáim bent lehetnek.  A Szellemvilág mindig szigorúan betartja a szabályokat.)  Olyanra is volt példa, hogy az ülés alatt jött oda egy szellem-cica és dörgölőzött korábbi gazdija, azaz a Vendégem lábához.  

A Túlvilágon - természetesen figyelembe véve, hogy annak melyik szintjén van a Szellem - minden olyan kis korábbi kedvencünkkel találkozhatunk, akire életünk végéig szeretettel emlékeztünk.  Mint azt a Szellemvilágtól megtudtam, ennek egyetlen feltétele, hogy ne felejtsük el kiskedvencünket.  De hát aki már szeretett egy állatot életében, az tudja, hogy ez nem is lehetséges: életünk végéig felidézgetjük, hogy milyen boldog napokat, közös élményeket töltöttünk együtt kutyusunkkal, cicánkkal, így egy igazi gazdi számára természetes, hogy kedvence emléke örökre a szívében él tovább.  Ez esetben tehát megnyugodhatunk, mert ha majd eljön az időnk és átkelünk, a szeretett rokonainkkal együtt kiskedvencünkkel is újra találkozhatunk, ő is része lesz a túlvilági mindennapjainknak.

Remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel sikerült megnyugvást és bizonyosságot adnom azon gazdik részére, akik már veszítettek el kutyust, vagy cicát.  És ki tudja, lehet, hogy ha részt veszel egy médiumi közvetítésen, akkor a Szeretteid mellett kiskedvencedről is kaphatsz híreket...

Lelkek látogatása

2025. ápr. 3., Nincsenek hozzászólások
Az őszi nap-éj egyenlőség időpontjában, azaz Mabon napján egy pillanatra egyensúlyba kerül a sötét és világos, a tudatos és a tudattalan, majd a Nap elindul az Ekliptikán lefelé, az Alsó, belső világok felé. Ha felnézünk a felettünk elterülő Égboltra, a csillagok egyértelműen mutatják: a Nap elindult a Szűz csillagkép alsó világokba lépő lába irányába, asztrológiailag pedig megkezdődött az egyensúlyt kereső Mérleg, majd az elmúlás témáját fürkésző Skorpió hava.  A külvilágban egyre hosszabbak a sötétség órái, a kinti borongás, sötétség és hideg a befelé fordulásra, belső lelki munkálkodásra inspirál.  

Ez az az időszak, amikor egyre többet gondolunk arra, hogy miért is vagyunk itt a földi létben, mi célja van az életünknek és az őszi betakarítás idején szimbólikusan egyfajta lelki leltárt is készítünk: hol tartunk most, ehhez képest mit szeretnénk még elérni, mit szeretnénk magunkból megnyilvánulttá tenni a jövőben?  Ilyenkor hangsúlyosabb az érdeklődésünk azon kapcsolatok, azaz Lelkek iránt, akikkel életünk során hosszabb-rövidebb ideig, de meghatározó kapcsolatunk van, volt.  Keressük a kontaktust velük, hiszen megerősítik identitásunkat, a velük való kapcsolódás határozza meg azt, hogy kik is vagyunk, mit is gondolunk magunkról.  Ez az az időszak, amikor a legtöbbet gondolunk már átkelt Szeretteinkre is, elgondolkodunk a családunk élő és már előrement tagjainak sorsán.  Erre természetesen ráerősít a közelgő Halottak napja, de szerintem köze van hozzá annak is, hogy az évnek ezen szakaszában a legkönnyebb az "átjárás" a Síkok között, a Szellemvilágból is több és könnyebben érzékelhető "látogatás" történik körülöttünk.

Nem véletlen, hogy én is ilyenkor kapom a legtöbb felkérést arra, hogy lépjek kapcsolatba már átkelt Lelkekkel, ilyenkor van a legnagyobb érdeklődés a Lélekközvetítés iránt.   Bár elsőre úgy tűnhet, hogy mivel nagy a jövés-menés ilyenkor a Síkok között, mindig, minden lélekkel lehet kapcsolatot teremteni, de ez sajnos nem igaz, még egy médium számára sem.  Több akadálya is lehet annak, hogy átmenetileg, vagy egyáltalán nem tudunk kapcsolódni, erről szeretnék most mesélni Neked.

Elsőként fontos tudnod, hogy a Szellemvilágnak törvényei vannak, amely alól mi, földi emberek sem vagyunk kivételek, lévén mi is Lelkek vagyunk.  Akár tudunk erről, akár nem, akár tudomást veszünk róla, akár nem, a törvény ránk is vonatkozik, ez pedig kimondja, hogy minden Léleknek szabad akarata van!  Ahogy a Földön sem irányíthatunk senkit és nem szabhatjuk meg, hogy mikor mit tegyen, a Szellemvilágban is a Lelkek szabad akaratától függ, hogy mikor és kivel kapcsolódnak (ha tudnak, de erről majd később).  Nem mi szabjuk meg tehát, hogy mikor és kivel szeretnénk "beszélni" Odaátról.  Ha felkérést kapok egy közvetítésre, mindig megkérem a Klíensemet, hogy nyitott szívvel és elvárások nélkül jöjjön, mert itt nem mi irányítunk, nem tudjuk "megrendelni", hogy kivel akarunk beszélni, sőt még arra sincs ráhatásunk, hogy egyáltalán jön-e valaki beszélgetni velünk.  Én csak maximális tisztelettel és alázattal "bekopogok" a Szellemvilág "ajtaján" és megkérem őket, hogy ha valakinek szándéka és lehetősége van a kedves Vendégemmel beszélni, akkor legyen kedves és most tegye ezt meg.  Innen viszont nincs ráhatásom arra, hogy ki érkezik hozzánk.  

Bár ezt előzetesen minden Klíensemnek elmondom, mégis azt tapasztalom, hogy a földi egót nehezen tudjuk levetkőzni.  Volt rá példa, hogy bár a Klíens tágabb családjából öten is egyértelműen azonosíthatóan (név szerint, habitusukkal is megjelenítve magukat) bejelentkeztek (nagyszülők, az ő testvéreik és egy nagynéni) és hajlandóak lettek volna kommunikálni, Vendégem csalódott volt amiatt, hogy az a személy (a Kedvese), aki miatt a közvetítést kérte, sajnos nem volt egyértelműen elérhető számunkra.  Szakmailag egy ilyen közvetítés is maximálisan sikeresnek értékelhető, de látom és érzem a Klíens szemében a csalódást, ami számomra fájdalmas és ahhoz képest, hogy egy Csoda történt a szobában az előbb (hiszen egyértelműen azonosította magát több átkelt családtag is, bizonyítékot nyújtva számunkra arra, hogy a földi élettel nincs vége a Lélek létezésének), kissé érthetetlen is.

Mivel a Lelkek "figyelemmel kísérik" a mi életünket és tudják, hogy milyen feladatokkal nézünk szembe, gyakran előfordul, hogy élnek a lehetőséggel és az általam tartott egyéni Önismereti tanácsadáson Vendégemhez váratlanul megérkezik egy már átkelt családtagja Lelke.  Ez természetesen nem egy választható opció, hiszen a tanácsadáson nem ez a téma, de ha egy Lélek magától megjelenik, akkor mindig örömmel üdvözöljük.  A tanácsadás ilyenkor nem csap át közvetítésbe, viszont maga a tény, hogy a Lélek megjelent, úgy tapasztalom, hogy  a Klíensemet megerősíti és megnyugtatja abban, hogy a Szerette még mindig törődik vele, figyeli az életét, kíséri a mindennapjaiban.  Nyilván a Lelkek is örülnek, hogy végre van esélyük észrevetetni magukat, úgymond beköszönni, így legtöbbször a megjelenésüknek csak annyi a célja, hogy kinyilvánítsák, hogy "hahó, itt vagyok, jól vagyok, Veled vagyok, szeretlek".   

Sokszor nem egyértelmű, hogy miért az a lélek jön, aki, hiszen egy kevésbé szoros kapcsolatban álló nagynéni, vagy nagymama nem biztos, hogy aktív részese volt a fizikai életünknek.  Klíenseim ilyenkor elmondják, hogy emlékeznek ugyan a Manci nénire a közös gyerekkori karácsonyokról, de nem igazán volt vele kapcsolatuk, vagy hogy a pici gyerekkorukban elveszített nagymamát nem is igazán ismerték, nem is értik, hogy miért pont ő jön.  De az igazság az, hogy a Szellemvilágban a lélekcsaládunk tagjai számára nem számít sem az eltelt idő, sem az, ha a Földön lazább volt köztünk a kapcsolat, vagy alig ismertük egymást, esetleg még haragszunk is rá, mert túl korán ment el...  Nekik egy számít: a feltétel nélküli szeretet, amit a Lelkek egymás iránt éreznek és ez az, ami miatt "figyelik" a mi földi haladásunkat, a mindennapjainkat.  Számomra ők a minket kísérő Őrangyalok (bár tisztában vagyunk azzal, hogy nincsenek angyali "rangban" a Szférákban), mert ők azok, akik olyan mentális állapotban vannak, hogy segítséget, útmutatást tudnak és akarnak is nyújtani számunkra az életünk megkönnyítése céljából.   Velük érdemes egyénileg is próbálni kapcsolódni, kérni a segítségüket, tanácsaikat, amiket aztán akár konkrétan is hallhatunk, vagy érezhetünk (megérzés, intuíció), vagy akár jeleken keresztül kommunikálhatnak felénk.

Azon kívül, hogy nem mi irányítunk, más oka is lehet annak, hogy nem az jön, akit mi szeretnénk.   Az Átkelés után még hosszabb-rövidebb ideig a Lélek számára fontos az ego, bár már nem rendelkezik vele, hisz az csak a Földön része a létformánknak, de még egy darabig ki jobban, ki kevésbé, de azonosítja magát azzal, aki a földi életében volt, így megtarthatja viselkedési szokásait, habitusát.  Ebből adódóan előfordulhat, hogy a Lélek és a médium személye egyáltalán nem kompatibilis egymással.  Ez az életben is így van, nem lehetünk mindenki számára szimpatikusak és megnyerőek.   Ilyenkor dönthet úgy, hogy egy bizonyos médiummal "nem beszél", viszont ha megpróbálunk más médiumtól segítséget kérni, még az is lehet, hogy vele hajlandó kommunikálni.

A Szellemvilág tanítása szerint a Lélek szempontjából az a fontos, hogy milyen mentális/tudati állapotban van az Átkelés pillanatában.  Gondot okozhat, ha egy Lélek vallási, vagy egyéb okokból dogmatikusan nem fogadja el a létezés folytonosságának, a Túlvilágnak a lehetőségét, mert nem "érti", hogy mi történik vele az Átkeléskor.  Azon Lelkek számára, akik  még nem teljesen tisztázták magukban az Átkelés tényét és azt, hogy megváltoztak a körülményeik,  úgynevezett "gyógyulási időre" lehet szükségük Odaát.  Ez történik például olyan esetben, ha a személy nem megfelelő tudatossági állapotban kelt át, tehát egy hirtelen bekövetkező baleseti halál (szinte észre se vette, hogy meghalt), vagy a hosszú (belső örlődéssel, vagy aktív tagadással, ellenállással járó) betegség is okozhat ilyen mentális beszűkülést a Lélek számára (nem feltétlenül minden Lélek számára, de előfordul ilyen is).  Ilyenkor egyrészt nem biztos, hogy egyáltalán "engedik" a kommunikációt vele (gondoljunk csak bele, a kórházakban is van látogatási tilalom, amikor úgy ítélik meg, hogy a beteg érdekében jobb, ha elvágják a külvilágtól), másrészt nem biztos, hogy olyan állapotban van, hogy tudunk érdemben kommunikálni vele (mint ahogy például a földi sokkos, vagy zavart állapotban lévő emberrel sem lehet érdemben beszélni).  Ilyenkor előfordul, hogy kapunk ugyan információ cseppeket a Lélekről, de elég zavarosnak tűnhet, vagy jönnek más Lelkek, volt családtagok, vagy Égi segítők, akik "helyette" kommunikálnak velünk.

Mivel emberek vagyunk, teli érzelmekkel, elvárásokkal, reményekkel és álmokkal, amikor médiumként működök, igyekszem Vendégeim számára az esetleges csalódások lehetőségét a minimumra redukálni.  Egyrészt úgy, hogy minden Vendégemet megkérem arra, hogy maximálisan nyitott szívvel és az összes elvárását elengedve jöjjön el.  Másrészt én a konkrét közvetítés időpontja előtt úgymond elvégzem a "házi feladatomat", tehát felveszem a kapcsolatot a Szellemvilággal és megpróbálom megkeresni azt/azokat a Lelkeket, akik személy szerint a Klíensemmel tudnak és kívánnak kapcsolódni.  Ők egyértelműen azonosítják magukat, ezen információk birtokában pedig Vendégem biztonsággal el tudja dönteni, hogy valóban akarja-e a közvetítést.  Jelzem, még így sem biztos, hogy a közvetítés az elvárásaiknak megfelelően fog később megtörténni.  

Ebből adódóan azt tanácsolom, hogy ha bármikor is azt fontolgatod, hogy egy médiumtól lélekközvetítést kérsz, tényleg csak abban az esetben élj ezzel a lehetőséggel, ha örömmel és alázattal tudod fogadni, bárki is köszönjön be a Szellemvilágból.

Lélek- és családállítás - önismereti fókuszú, egyéni ülésben, "fedett technikával"

2025. ápr. 1., Nincsenek hozzászólások
"Felismerni, ami van." Bert Hellinger

A Családállítás, mint segítő terápiás módszer, Bert Hellinger nevéhez fűződik.  Ő mondta ki, hogy létezik egyfajta Rendszer minden családban, amiben minden beleszülető Lélek elfoglal egy bizonyos, meghatározott helyet.  A családban, mint minden rendszerben Rendnek kell lennie, mert minden ettől eltérő energia zavart okoz, ami lefelé és felfelé is rombolóan hat.  A családállítás módszere tulajdonképpen egy önismereti, önfeltáró segítség, ami által észrevehetjük, hogy ha valahol felettünk, nagyszülők, szülők szintjén megbomlott a rend, akár valamilyen "nehéz sors" miatt, akár azért, mert valaki kiállt, vagy kirekesztődött a saját helyéről, akkor a bomlás miatt onnantól lefelé, tehát a saját életünk felé is rendezetlenség lesz energetikailag.  A Lélek az odatartozás történye miatt mindig a Rendre törekszik, ezért annak helyreállítása érdekében, sajnos átvállalhat sorsazonosságokat azoktól az előző generációktól, ahol a rend megszakadása történt.  Ez megakasztja a Kliens saját vállalt sorsát, tehát az életét.

Hogy nézhet ki ez az én életemben? Például úgy, hogy tegyük fel a nagymamám feladta önmegvalósító terveit, hogy mint alkotó művész teljesítse ki magát, akár az adott kor társadalmi elvárásai miatt, akár mondjuk azért, mert a család nehéz anyagi helyzete miatt muszáj volt már fiatalon egy gyárban dolgoznia, ezért az én lelkem úgy próbál az ő sorsán enyhíteni, hogy közösséget vállalva vele, tudatalatt most én is úgy döntök, hogy nem vállalom fel a hozott képességeimet, hanem inkább egy biztos megélhetésnek tűnő, de lélekölő munkahelyen vesztegetem az értékes éveimet.  Vagy például ha anyámat egy számára meghatározó férfi becsapta és emiatt kialakult egy olyan női védelmező parancs benne, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, akkor én, tudatalatt és lelki szinten meg akarom erősíteni az odatartozásomat azzal, hogy továbbviszem ezt a parancsot és ez gátolhat abban, hogy megtaláljam az egyensúlyi párkapcsolatot az életemben.  Ez tulajdonképpen a Lelkem fogadalma, miszerint "ha neked sem sikerült, én sem leszek boldog" parancs alapján működteti tudatalatt a mindennapi döntéseimet és reakcióimat.

A családállítás alapgondolata nagyon hasonlít ahhoz, amit én a Spirituális tanácsadáson az Égiek segítségével ki szoktam deríteni a Vendégemről, tehát hogy ha én tévesen azonosultam valamelyik szülőm témájával, mert tudatalatt azt hittem, hogy a) csak így lehet csinálni, b) csak úgy ne csináljam, mint ő, vagy c) meg akartam őt menteni a saját sorsától, akkor eltértem attól az eredeti tervtől, amire a Lélek leszületett.  Emiatt akasztom magamat az Utamon.  Amíg ezt nem tisztázom, azaz nem hozom a tudatos megértés síkjára és nem állok bele az eredeti mintámba, addig nem lesz meg a teljes önazonosságom és ez ok lehet a boldogtalanságomra.  A feladat tehát mindig az, hogy a félreértelmezett mintát a maga tiszta energiájában meglássam és aztán már azt helyesen működtessem, bevonódás és ellenállás nélkül, a saját felsőbb célom érdekében, elérve, hogy önvalóm önazonos és kiteljesedett, tehát boldog legyen.

“Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz. Olykor a szülőknek tehetetlenül végig kell nézniük, hogy noha mély szeretettel szeretik, gyermekük másmilyenné válik, mint azt remélték. Talán beteg lesz, talán drogfüggő vagy tragikus öngyilkosságot követ el.
Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet mellett szükség van még valami másra is ahhoz, hogy a szeretet sikeres legyen. A szeretet rejtett Rendje az, aminek megértése és követése nélkülözhetetlen.” Bert Hellinger

A családállításon tehát megnézzük, hogy a család prominens szereplői hol állnak a Rendszerben, érzékeljük a kibillent energetikákat és a felismerések, majd a megerősítő, oldó mondatok segítségével megtaláljuk a saját valódi helyünket, segítve így a többieket is, hogy ők is a helyükre kerülhessenek.  Családállítást lehet csoportban, vagy egyéni ülésben is végezni, úgyhogy aki nem szeretne másokkal kapcsolódni, vagy a témáját mások előtt "kiteregetni", annak mindenképpen célravezetőbb az egyéni állítás.  Én azért szeretem az egyéni családállítást, mert ott biztos lehetek benne, hogy sem a képviselők, sem pedig az állításvezető esetleges "vakfoltjai" nem fognak belemagyarázni semmit a kialakult képbe, ami aztán félreviheti az egész állítást.  

Sajnos ugyanis sokan jöttök hozzám olyanok, akiknek egy korábbi, rosszul sikerült állítás nem hogy javított volna az eredeti érzelmi állapotán, de még rontott is rajta.  Ugyanis ha nincs jól vezetve és kontrollálva a csoportos állítás, sajnos néha a szereplők belemagyarázhatják a saját érzéseiket, vagy ne adj isten, véleményüket is a kialakult képbe, létrehozva egy alternatív verziót a Kliens családi energiáival kapcsolatban.  Ha az állításvezető nem elég erősen kontrollál, esetleg még rá is erősít ezekre az érzetekre, mint lehetséges elemekre, akkor az állítást kérő teljesen összezavarodhat.  Járt már nálam olyan Vendég, aki elmesélte, hogy egy máshol végzett csoportos állításon feljött lehetőség beletett a múltjába egy olyan dramatikus "emléket", amire a Kliensem egyáltalán nem is emlékezett - tehát egyáltalán nem biztos, hogy megtörtént -, sőt, a kép talán a saját érzéseivel össze sem férhetett (pl. bántalmazó apa kép, holott ő egy kedves emberre emlékszik).  Emiatt sajnos az állítás után kétségei támadtak a saját emlékezete és már-már a múltja felől, valamint a felmerült drámai eseményben résztvevő másik családtagja iránt akaratlanul elkezdett negatív hozzállást alkalmazni... Járt már nálam olyan édesanya, aki összeroppant annak fájdalma alatt, hogy a lánya amiatt nem beszél vele évek óta, mert a lánynak történt állításán olyan alternatív múltra "derült fény", ami alapján a lány úgy döntött, hogy megveti az édesanyját azért, amire ugyan nem emlékszik, de az állítás szerint az édesanyja elkövetett ellene.... holott az édesanya esküszik, hogy ilyen nem is történhetett.  

A múltunk mindig olyan érzésekből áll össze, amiket az akkori, uralkodó tudatállapotunknak megfelelően értelmeztünk, gondolatba öntöttük, majd ezt a gondolatot, mint megtörtént eseményt elraktároztuk és azóta is ezt "meséljünk" magunknak, az egonk ezzel azonosítja magát, hogy ez a múltunk.  A múlt tehát tulajdonképpen nem eseményekből áll, hanem olyan érzelmekből, amik gondolatokká váltak bennünk.  Mivel a tudatállapotunk a kulcs, amiben ezeket értelmeztük, ezért azt mondhatjuk, hogy a múltunk, csakúgy, mint a jövőnk, elég képlékeny.  Biztosan Te is tapasztaltál már olyat, hogy egy ugyanazon eseményben részt vevő két fél, évek múltával, teljesen másként emlékszik ugyanarra az eseményre.  Ez azért van, mert mindketten olyan gondolatokat társítottak az eseményhez, amilyen érzést az, az akkori uralkodó tudatállapotuk miatt, okozott bennük.  Azóta pedig nem vizsgálták ezt felül, tehát úgy kezelték magukban az "emléket", hogy az úgy történt és kész.  Mivel az agyunk nem tud különbséget tenni a csak elképzelt, vagy a valóságban is megtörtént események között, ha egy alternatív múltat valóságként elhiszünk, azt fokozatosan beépíthetjük a saját múltbéli valóságunkba.  Ezen alapszik számos, negatív múltat átíró, segítő technika is, pl. egyes NLP eszközök.  Nagyon óvatosan kell tehát bánni azzal, hogy mit fedünk fel a múltunkból és mennyire hisszük el, hogy az tényleg úgy történt meg, mert ez még romboló hatással is lehet ránk.

Én azt vallom, hogy bármilyen módszert is alkalmazunk, az egyértelműen segítsen és elindítsa a Klienst affelé, hogy jobban érezze magát.  Egyéb esetekben inkább hagyjunk mindent változatlanul, de semmiképp se ártsunk.  Ha az állítást kérő nem emlékszik egy drámai eseményre, akkor az vagy nem úgy, esetleg meg sem történt, vagy annyira elásta a tudatalattijába - annak iszonyú terhelő volta miatt, hogy már nem önismereti módszerek, hanem leginkább erre képzett szakpszichológusok, vagy pszichiáterek feladata azt kiásni és rendbe tenni.  Egy családállítás nem hivatott arra, hogy ilyen eseményeket úgy tárjon fel, hogy egyértelműsítse, hogy ez biztos, hogy megtörtént, feltépve sebeket, majd otthagyva a Klienst egyedül, hogy akkor ezzel élj együtt, néha úgy, hogy ez gyakorlatilag visszamenőleg felülírja az egész múltját.  Ilyenkor sajnos gyakori, hogy a Kliens, nem hogy nincs jobban, de még meg is kérdőjeleződik benne az egész addigi élete és a benne szereplők viselkedése is.  Szerintem a családállítás, mint segítő, alternatív önismereti módszer, nem képest ezt olyan szinten megoldani, hogy azt felelőségteljesen bárki bevállalhatná általa.  

Ebből adódóan szerintem tehát a család-, vagy lélekállítás arról kell, hogy szóljon és én így is dolgozom vele, hogy a Kliens jelenlegi rossz érzéseit felszínre hozzuk, azokat elismerjük és megvilágítjuk számára, hogy ezeket azért érzi így, mert ő nem áll a helyén és így nincs Rend az eredeti családi energiában.  Mindig kizárólag a Klienssel foglalkozunk, befelé tekintünk. A családállítás sosem járhat azzal, hogy a család többi szereplőit hibáztatjuk, vagy rájuk hárítjuk a felelősséget.  Elfogadjuk, hogy mindenki az akkor tőle elvárható, tőle telhető legjobbat tette, még ha mi mást is választottunk volna.  Sokkal inkább azt nézzük meg, hogy a Kliens Lelke mit értelmezhetett félre önmagára nézve, ami miatt benne felborult a rend és kiállt a saját helyéről.  Segít rálátni a család többi szereplőjének az érzéseire, ami benne a diszharmóniát keltette, de ez csak egyfajta megértés kell, hogy legyen a Kliensben és neki nem dolga mások érzéseivel kezdeni bármit is.  Viszont ha megérti, akkor világosabban látja, hogy ő nem tud ebbe beleavatkozni, hogy neki nem dolga a többieket "kezelni", vagy irányítani, ő csak azzal tud foglalkozni, hogy rálátva a nagy közös egészre, megtalálja és végre elfoglalja a saját valódi helyét a családi rendszerben.  A megértés már fél siker, ha pedig a helyemre állok végre, az - nyilván a saját életem beindulása mellett - nagyon sokat tud a családi minta rendezésén is segíteni.

Sokszor látjuk, hogy egy-egy sikeres állítás után, attól függetlenül, hogy a család többi szereplője nem is tudott arról, hogy állítás történt, valahogy "maguktól" elrendeződnek a dolgok, az évek óta nem beszélő szereplők egyszer csak felhívják egymást, a megsértődött családtag hirtelen pozitívan visszafordul a többiek felé, a kirekesztett családtagot rehabilitálják.  Energetikai szinten megindul a rendeződés a káoszból a Rend felé azzal, hogy mi rendbe tesszük magunkat, beállunk a helyünkre és mint a pókhálóban, megmozgatva egy szálat, szép lassan az egész hálóra hatással leszünk.  Minden mindennel összefügg.

És hogy mit jelent az, hogy "fedett" technikájú egy családállítás?  Nekem a családállító képzésen mindig azok voltak az igazán nagy élmények, a nagy "flash", mikor fedetten dolgoztunk.  Ilyenkor csak az állításvezető tudja azt, hogy ki melyik szereplőt képviseli.  Csoportban ezzel meg lehet akadályozni azt, hogy bárki a saját érzéseit, saját megélt traumáját, bevonódását belevigye az általa játszott szerepbe.  Egyéni ülésben a családállítást szimbólumokkal oldjuk meg, mivel nincsenek más segítők, azaz szereplők, ezért maga az állítást kérő Kliens áll bele az állításvezető által meghatározott "szerepekbe".  Azt, hogy  melyik szimbólum kit képvisel a családban konkrétan, csak az állításvezető tudja.  Így az állítást kérő saját érzelmi rendszerén keresztül fogja átérezni azt a dinamikát, amit a családtagok megjelenítenek, amit érzenek egymás iránt, elsősorban a Kliens iránt.  Egyértelműen lehet látni, ha valaki nemérzi jelen magát a családban, ha valaki perifériára szorult, vagy szorította magát, ha kifelé néz az egységből.  Lehet látni és érezni, ha valaki lélekben valakivel szolidarít, vagy ha valakire túlságosan fókuszál.  Ezek mind testi, mind érzelmi érzetek formájában fognak feljönni a Kliensben anélkül, hogy tudná, hogy kinek a szerepében van pillanatnyilag, tehát nem fogja őt befolyásolni az agya, aki ítél, vagy remél valamilyen érzést az adott családtagtól.  

A szavak szintjén bárki bármit mondhat, de ha átéltem, hogy mondjuk apám azért nem figyel rám, a lányára, mert még mindig az anyám előtti nagy szerelmére fókuszál energetikailag, akkor bár elfogadni nem kell, de lelkemben megérthetem, hogy energetikailag nem is láthatott engem, tehát az összes kapott ítéletem, miszerint nem vagyok elég neki, nem is lehetett valós, nem is rólam szólt.  Ez egy felszabadító érzést hozhat számomra, mert ettől fogva nem érzek késztetést arra, hogy mindenáron magamra vonjam a figyelmét azzal, hogy meg akarok felelni neki, élhetem a saját vágyaim szerinti önvalómat.  Kiderül számomra, hogy nem én nem voltam kevés, vagy nem elég érdekes számára, egyszerűen csak nem láthatott energetikailag, mert beleszorult egy még a születésem előtt kialakult érzelmi energiába.  Ezen kívül a családállítás végén megkomponált Rendbe beállva, még akár neki is lehetőséget adhatok arra, hogy végre észrevegyen és saját magamért értékeljen, a saját helyemen.  A családállítás azokra a szereplőkre is hat visszamenőleg, akik már eltávoztak a földi síkról, hiszen itt lélekszintű felszabadulások történnek.

Én a családállítás során is használom az egyéb, megértést segítő és oldó, megerősítő technikákat (mint pl. az NLP, aktív vizualizáció, affirmációk, vagy hipnotikus nyelvi minták), így lehetőség van arra, hogy több szinten is feloldásra és a tudatalattiba is beírásra kerüljön a létrehozott Rendre vonatkozó elvárásunk.

Az egyensúlyi párkapcsolat titkai

2025. febr. 12., Nincsenek hozzászólások
"Tudatosítsuk, hogy a szeretet szükséges a jó kapcsolatokhoz, de nem elégséges hozzájuk.  A legjobb kapcsolatok soha nem pusztán szeretetből épülnek.  Munkát igényelnek, nem is keveset."
John Robbins

Mi kell ahhoz, hogy egy egyensúlyi párkapcsolatot tudjunk kialakítani?  

Először is jó, ha ismerjük a saját működési mintáinkat, tehát azokat a női-férfi szerepmintákat, valamint a párkapcsolatról, szerelemről szóló családi hitrendszereinket, melyeket gyerekként a szüleinktől láttunk.  Úgy is mondhatnám, hogy az anyatejjel szívtuk magunkba azt, hogy hogy is kell Nőként működni, akár az életben, akár a párkapcsolatban, illetve, hogy milyen a "jó" társ, a "megfelelő" Férfi.  Ezeket a mintákat általában nem is tudatosítjuk magunkban, azok a tudatalattiba ültetődnek el, szokszor már 0-7 éves korunk között.  Mintamásolással vesszük át szüleink megküzdési-, konfliktuskezelési módjait, sziklaszilárdnak hitt "tanításait" a kapcsolatok hogyanjáról.  Ha soha nem állunk meg megkérdőjelezni ezeket a tudattalanul átvett programokat, akkor leggyakrabban az fordul elő, hogy egy-az-egyben lemásoljuk valamelyik szülőnk hibás, az egyensúlyi állapothoz képest kibillent működését, akár az életbem való beválásról, akár a kapcsolatban elfoglalt helyéről és működéséről legyen szó.  Ha azt láttuk, hogy anyu mindig alávetette magát mindenki más akaratának, mi is önfeláldozó, áldozat típussá válhatunk, holott már anyu is szenvedett ettől a mintától, csak hát azt gyerekként nem így értelmeztük, nem mérlegeltük, hogy ha a mintát lemásolom, a fájdalmat is megkapom hozzá. "Jaj, csak olyan ne legyek, mint az anyám!"... aztán pont olyan lettem... Ismerős?

A másik lehetőség, amennyiben feltáratlanok maradnak ezek a hibás azonosulások, hogy a bevonódás, azaz lemásolás helyett ellenállásba csapunk át.  "Márpedig én mindent másként fogok csinálni, mint anyám!"  Igen ám, de hogy?  Hiszen csak azt tudom, hogy hogy nem.  Ebből aztán az lesz, hogy nincs tudatosított, konkrét tervem arra, hogy a kapott mintát hogy fogom jól használni, egyszerűen csak a bevonódás helyett átmegyek ellenállásba és ennek eredményeként ugyancsak kiborulok az egyensúlyból, csak most éppen a másik oldalra.  Például, ha azt láttam, hogy anyu áldozat típus volt és ezért mindenki kihasználta, akkor tudat alatt megfogadhatom, hogy én juszt is máshogy csinálom és már létre is hoztam az erős nő karakterét, akit ugyan lehetetlen kihasználni, viszont gyakorlatilag igazi Férfi számára megközelíteni is.  

A párkapcsolatra ható tudatalatti programokról ebben a bejegyzésemben már bővebben írtam, ha érdekel, kérlek, hogy kattints át.  Azt, hogy a párkapcsolatokban a szüleinktől látott mintákat ismételjük, már sokan felismerték, pszichológusoknál, lelki segítőknél lehet olvasni, hallani erről.  Viszont aki nem érti a Lélek eredeti szándékát, az erre azt a magyarázatot adja, hogy azért másoljuk a szülői mintát, mert ezt szoktuk, ezt tanultuk meg.... Hát ez nem egészen így van, bár tény, hogy ebben felnőve, megszokjuk.  Viszont ha tudjuk, hogy a Lélek tökéletes, akkor el kell ismernünk, hogy a szülői mintaválasztása is tökéletes kell, hogy legyen, tehát nem történhetett véletlenszerűen, hogy majd aztán jól megszokjam és ezért ismételjem.  Miért választottam akkor pont ezeket a szülőket?  Pontosan a minta miatt.  

A Lélek tudja, hogy ebben az inkarnációjában mit szeretne megtapasztalni, erre hoz magával vágyakat és szuperképességeket és pont úgy választ szülői mintát is, hogy a hozott képességeit gyakorolhassa.  A szülői minta tehát tulajdonképpen tükör, ami arra szolgálna, hogy belenézve megtanuljuk egyensúlyi állapotban alkalmazni a hozott szuperképességeinket, működési elveinket. Az más kérdés, hogy gyerekként szinte képtelenek vagyunk a mintákat jól megtanulni, hiszen egyrészt a szüleink sem egyensúlyi állapotból mutatják azt be - hiszen nekik se tanította meg senki és elég kevés az idősebb generációkban az, aki ráébredt az önvalójára -, másrészt gyerekként érzelmileg bevonódunk a történetbe, tehát nem tudjuk érzelmektől mentesen, csak megfigyelni a bemutatott mintákat.  A Szellemvilág törvényei szerint viszont minden tükröt addig kapunk vissza, míg egyszer rendesen bele nem nézünk és meg nem értjük a lényeget.  Tehát valójában ezért van az, hogy mivel a szülők által bemutatott mintát nem tanultuk meg jól, felnőve a pár- és egyéb kapcsolatainkban újra ezeket a mintákat választjuk,tehát mondhatni, hogy visszakapjuk ugyanazt a tükröt.  Mint ahogy mindig hangoztatom: sosem a tükrön kell változtatni, azt kiiktathatjuk, összetörhetjük - tehát lecserélhetjük a párunkat -, viszont ha nem tanultuk meg a leckét, nem lettünk tudatos a mintára, újra és újra vissza fogjuk kapni.  Ez az oka annak, hogy sokan tapasztalják, hogy hiába cserélgetik a párjukat, szinte mindig ugyanaz a vége minden kapcsolatuknak.  Hozzáteszem, hogy ha valaki tudatosan tartózkodik már a párkapcsolattól, ő sem ússza meg a tudatosságot, ugyanis egyéb, baráti-, munkahelyi kapcsolatokban is ugyanezt működtetjük...  Ha szeretnéd tudni, hogy Te milyen szuperképességekkel jöttél Lélekként, tehát mit kellene jól megtanulnod működtetni, szeretettel várlak a Sorselemzésre, ahol pont ezekkel a témákkal foglalkozunk.

Sokat tud segíteni, ha az előző párkapcsolatainkat, illetve az azokban szerzett sérüléseinket el tudtuk engedni.  Bár nem olyan nyilvánvaló, de ugyancsak el kell engedni azokat az önmagukkal kapcsolatban kialakított képzeteinket is, amik 1. vagy nem is a sajátunk, csak összeszedtük valahonnan, könyezetből, tévéfilmekből, regényekből és nem igazán az életben működtethető kapcsolatokról szólnak, illetve 2. a mi számunkra valamiért nem lenne jó, ha megvalósulna.  Itt arra gondolok, amikor valaki "összeollóz" innen-onnan egy olyan álom-személyiséget, ami nagyon távol áll a saját önvalójától, de azt képzeli, hogy ha majd kapcsolatban él, akkor ezt az álmot fogja működtetni.  Például utálok főzni, de az a kép él a fejemben, hogy a párkapcsolat nagy közös vasárnapi ebédekkel jár együtt - mert ezt láttam a romantikus filmeken és ott olyan jól nézett ki - és belekényszerítem magam ebbe az álomképbe, majd pár év múlva kiégve döbbenek rá, hogy nem is a saját álmomat éltem.  Sajnos a filmekben látható nagy, boldog patchwork családok álszent mintájához képest a csúfos hazai valóság az, hogy a felnőttkorban kötött új kapcsolatok nagyobb hányada pont azért megy tönkre, mert valamelyik fél nem tudja elfogadni a másik előző kapcsolatból származó gyerekeit, vagy a gyerekek őt.  Ha tehát eleve egy független, sokat utazó, lekötöttségeket nem jól viselő lélek vagyunk, de van egy meg nem élt és nem is biztos, hogy valós, inkább rózsaszín-romantikus álmunk az anyasággal kapcsolatban, akkor nem biztos, hogy az amúgy sármos, de három gyerekét egyedül nevelő apuka lesz a legjobb választás hosszú távon.  Persze, egy-egy fénykép erejéig a közösségi médiára kitéve nagyon jól tud mutatni, ahogy boldogan pózolunk az új kapcsolatunkkal, családunkkal, de az 5 perc hírnév után magunkra maradunk a hétköznapok nehézségeivel, ami viszont már nagyon távol van a habos-babos rózsaszín színvilágtól.

A következő pont, amit ki kell pipálnunk, az az önismeret azon része, hogy megértem, hogy mi is az egyensúlyi Női létezés állapota.  Azaz az igazi Nő archetípusának, a nő kapcsolatban és közösségben elfoglalt szerepének tisztázása, a Férfi működésének megértése.  Ide tartozik, hogy a most fennhangon hirdetett "mindenki egyenlő" álláspontot elengedjük és megértjük, hogy Isten nem véletlenül teremtette különbözőre, mondhatnám más-más célból, eltérő funkcióra a férfiakat és a nőket, és most nem csak a szaporodásról beszélek.  Meg kell érteni a férfi és a nő evolóciós motivációját, azaz, hogy milyen "feladatra" készült a testünk, benne a hüllőaggyal, ami a robotpilóta programjainkat még ma is irányítja. Hiába élünk már teljesen más körülmények és feltételek között, az itt tárolt programok, melyek a túlélésünket biztosítják, egy fikarcnyit sem változtak.  Erre egy példa: a mai világban már elég nehéz szó szerint éhenhalni, ugyanis közösségek és szociális hálók segítik azokat a nőket is, akik elveszítik a munkájukat, vagy az eltartásukat biztosító férfit, mégis a nők legnagyobb százalékának a mai napig az egzisztenciális bizonytalanság a legnagyobb félelme...  

Ehhez még hozzátenném, hogy a Te lelked sem véletlenül választott a mostani inkarnációjára női testet.  Tapasztalatom szerint a férfiak és a nők teljesen másként teremtenek, teljesen más energiával élnek és teljesen más az ittlétük felsőbb motivációja, azaz a spirituális célja.  Ha ezt nem vesszük figyelembe és nőként maszkulin energiából próbálunk élni, az első 40 évünkben ezt még sikeresnek is érezhetjük, de aztán jönnek az addigi sima úton a bukkanók: először általában a párkapcsolatunk dől be, aztán szép lassan jön a kudarc a karrierben, teremtésben is.  Ha nem vagyunk arra tekintettel, hogy nőként másként kell teremtenünk, akkor előbb-utóbb csalódással vesszük észre, hogy ami eddig működött, az most már csak küszködés, egyre kevesebb látható eredménnyel.  Ha úgy érzed, hogy Nálad itt lesz a gond, egy konzultáció keretében ezt szépen át tudjuk beszélni.

Egy egyensúlyi férfi-energiában létező férfi kizárólag egy önmagát megismert, egyensúlyban lévő nővel fog hosszútávon jól együttműködni.  Nyilván ott van még a "futottak még" férfi-kategória, de ki akar maga mellé hosszútávon anyu-pici-fiát, vagy egy önimádó, a másik lenyomásából erőt merítő nárciszt?  Meg kell értenünk tehát, hogy mi az amit mi szeretnénk kapni egy társkapcsolattól, valamint át kell látnunk azt is, hogy mi az, ami egy nagybetűs Férfit mellénk ragaszt.  Itt természetesen energetikai működésekről van szó, nem a külcsínről, mert az teljesen szubjektív, minden férfinek más női bájakon és értékeken akad meg a figyelme.  Ami viszont az összes nagybetűs Férfiben egységes, hogy csak akkor áll vállaltan és hosszútávon egy nővel közösségbe, ha attól ő jobban van, nagyobb egésznek érzi magát, mint egyedül lenne.  Ezért sem működnek azok a nézőpontok, hogy "majd én megváltoztatom", "majd miattam elhagyja a feleségét", vagy hogy "majd akkor leszek igazi nő, ha megérkezik mellém az igazi férfi".  Mint minden teremtésben, először nekem kell a magam részét beletenni, hogy aztán a többi ideális feltétel is megteremtődjön.  Az áldozat mágiájáról szóló bejegyzésemet itt tudod elolvasni.  Egy igazi Férfi tehát csak egy már kész, önmagát igazi Nőként megélt Nő mellé fog odaállni stabilan.

Ismernünk és irányítanunk kell a saját tudatállapotunkat, hiszen a hasonló hasonlót vonz elv alapján csak olyannal tudunk kapcsolatot teremteni, mondhatnám, hogy csak azok számára válunk "láthatóvá" energetikailag, akivel együtt tudunk rezegni.  Az emelkedett, magasabb tudatállapot ugyanilyen emelkedett tudatállapotú embereket, köztük pontenciális Férfiakat vonz.  Dolgoznunk kell tehát azon is, hogy általánosságban milyen tudatszinten éljük meg a mindennapokat és ha még nem magas állapotban, akkor tudatosan emelni kell magunkat.  Ha még nem hallottál a tudatállapotokról, szeretettel ajánlom David R. Hawkins tudatskálájának tanulmányozását.  A tudatállapot tartós átállításában én is tudok segíteni Neked akár családállítással, akár Testtudatos érzelemkezeléssel és blokkoldással.  A lehetőségekről itt tájékozódhatsz.

Oké, tehát felderítettük és megfejlődtük a családi téves hitrendszereket, tisztáztuk a saját egyensúlyi állapotunkat, megértettük az archetipikus női és férfi működési programokat, rendeztük a tudatállapotunkat.  De mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy egyáltalán milyen értékek mentén keressük a párunkat?  Végiggondoltad-e már egyszer is, hogy pontosan, igen PONTOSAN milyen kapcsolatban éreznéd jól Magad?  Ezt úgy kell érteni, hogy ha bemész a céllövöldébe, ahol száz meg száz csillivilli, jószagú és pihepuha plüss között kell választanod, viszont csak egyetlen nyilat kaptál a lövéshez, akkor mennyire kell tudnod PONTOSAN, hogy mit akarsz eltalálni? Mert persze lehet vaktában is lövöldözni, de lássuk be, hogy az hosszútávon csak csalódást okoz, mert egyik férfi sem az volt, akit mi elképzeltünk.... Ehhez tehát először is nagyon pontosan el kell képzelnünk. Nyilván a férfit is, de nem ő a legfontosabb, hanem hogy feltérképezzük megismerjük azt, hogy mi hogy és milyen kapcsolati keretek között vagyunk a legboldogabbak.  Tapasztalatom szerint a legtöbben úgy választunk párt, hogy egy szakítás után arra koncentrálunk, hogy mit nem akarok még egyszer, így a hiányból való teremtés által pont azt vonzzuk be az életünkbe, aki bár azt az egy igényünket ki fogja elégíteni, de máshol megint csak hiányosságot fog tükrözni. Például, ha volt egy naplopó, magát eltartató, link párunk és mi meguntuk, hogy örökké rajtunk múlik a pénzügyi biztonság, akkor ebből a hiányból - a tudatos célállítás nélkül - könnyen bevonzunk egy olyan "szorgos" férfit, aki bár jó egzisztenciával bír, de talán pont ezért, a munkáját mindig elénk fogja sorolni.  Persze, ha valaki imád egy párkapcsolatban mindig egyedül lenni, akkor neki pont ez a jó, viszont ha mi szeretünk minőségi időt tölteni a párunkkal, akkor valahol mégiscsak az egyensúlyt kell keresnünk.  Azért fontos a jó célállítás tehát, mert ha csak a hiányokra koncentrálva határozzuk meg a nyílvesszőnk kilövésének irányát, akkor csak a hiányokat fogjuk ismételni, pepitában.  Az 1 órás coaching arra is remek lehetőség, hogy a célállítást elvégezzük és átbeszéljük a tudatos teremtés gyakorlati kérdéseit.

És ha mindezt tisztáztuk, kitisztítottuk, megfejlődtük, tehát mi már készen vagyunk: önazonosan és a női egyensúlyunkból tudunk létezni, akkor kezdődhet a fizikai síkon is az aktív "manifesztáció".  Van, aki ilyenkor már megelégszik azzal, hogy az Univerzum majd elrendezi és elküldi számára a megfelelő férfit, tehát azon kívül, hogy jól érzi magát a bőrében, tulajdonképpen nem tesz aktívan többet.  Ez is egy járható út, hisz alapvetően a manifesztációnk irányítója a tudatállapotunk.  Ha viszont kicsit fel akarod gyorsítani a folyamatot, akkor anélkül, hogy rátennél egy görcsös akarást, vagy irányítási kontrollt a manifesztációdra, különböző technikákkal és praktikákkal megkönnyítheted, hogy a megfelelő férfi Rád találjon.  Léteznek már nagyon jó könyvek, előadások, amik részletezik ezeket a technikákat, de ha konkrétan, saját profilodra szabva szeretnél ezekről hallani, abban is tudok segíteni.

Aztán egyszer csak megérkezik az "ideális" férfi és minden egycsapásra tökéletes lesz.  💮  Igen, egy tündérmesében biztosan, de a valóságban az egyensúlyi kapcsolat megtalálása nem életbiztosítás arra vonatkozóan, hogy ezt évekig jól is tudjuk működtetni.  Itt is érvényesül a szabad akarat, tehát mindkettőnknek kell akarnia, végig.  Aztán tudnod kell, hogy innen is még rengeteg munka van a kapcsolatban, de itt is csak magadon kell dolgoznod.  Mert hogy valószínűleg pont olyan férfit sikerült manifesztálnod, aki a még fel nem dolgozott részeidre irányítja rá a lámpafényt, tehát tulajdonképpen kaptál egy csinos kis tükröt, amibe belenézve nap mint nap dolgozhatsz a saját elakadásaidon.  És persze ő is általad, a sajátjain.  A párkapcsolatoknak ugyanis az a szerepe, hogy mindvégig ráirányítsák a figyelmünket azokra a részeinkre, amikkel még dolgunk van, így biztosítva számunkra a folyamatos önmunkát, ami által egyre jobbá válunk, egyre jobban beleállunk a karmánkba.  Az elakadásaink sorban, hagymahéj-szerűen jönnek velünk szembe, tehát ha egy réteget sikeresen le is hámoztunk, még mindig van alatta másik.  

Az önmunkának tehát mondhatni, sosincs vége, hacsak nem vagy olyan szerencsés, hogy egyszer csak megvilágosodsz.  Viszont jó hír, hogy már egyre rutinosabban, egyre kevesebb fájdalommal és munkával tudod ezeket a rétegeket megdolgozni.  Ha tehát sikerült egy egyensúlyi párkapcsolatot manifesztálnod, akkor nagy esélyed van arra, hogy bár munkával, de együtt, egymást segítve, egyre jobbá váltok egymás mellett, ami a kapcsolódásotokra is hiheteltenül inspirálóan hat.  Jó esetben a férfi is azt fogja látni melletted, hogy fejlődni érdemes és felemelő feladat és dolgozik önmagán, tehát egymást húzzátok egyre feljebb.  

A "boldogan éltek míg meg nem haltak" részt tehát én kiegészíteném azzal, hogy boldogan és tudatos önmunkát folytatva éltek, míg meg nem haltak, így viszont már igaz is lehet a tündérmese.  Ha akarod és teszel érte, Rád is vár egy tündérmese. 🐤

"Azt hiszem, ez a különbség egy rosszul és egy jól működő kapcsolat között.  Az előbbinél úgy érzed, hogy egy vasmacskához vagy láncolva... az utóbbinál pedig mintha repülnél." Colleen Hoover

Nagy szeretettel várlak, ha úgy érzed, hogy tudnálak segíteni az alábbi folyamatokban egyenként, vagy akár mindegyikben:

❁ tanácsadás a gyerekkori téves programok felderítésére, letevésére
❁ megértést hozó, friss nézőpontok a kibillent nőiségből való létezés helyreállítására és a Férfivel való egyensúlyi kapcsolódásra
❁ Érzelmi Felszabadító Technika, azaz EFT az elengedéshez
❁ NLP célállítás, a fókuszod beállításához, a tudatos “hogyan tovább”-hoz
❁ tudatos teremtéssel, manifesztálással kapcsolatos elméleti és konkrét, általam kipróbált gyakorlati technikák, hogy most már azt a Párt manifesztáld, aki a legjobb Számodra

💖Vedd kezedbe a sorsodat és
éld meg végre a kompromisszum nélküli boldogságot! 💖

Mit jelentenek a családállításon hallott fura fogalmak?

2025. febr. 1., Nincsenek hozzászólások
„A családállítás emlékeztet: nem vagy egyenlő a konfliktusoddal. Megérteni a múltad, birtokolni a jelened, megteremteni a jövőd – ez a családállítás lényege.”
Marine Sélénée

Nem úgy alakul a sorsod, ahogy szeretnéd? Elakadtál egy problémád megoldásával? Visszatérő félelmeid, ismétlődő mintáid vannak párkapcsolati /anyagi /munkahelyi /egészségügyi téren? Nem azt a minőségű életet éled, amit elképzeltél?  Gondoltál már arra, hogy esetleg a családod tagjainak sorsa, hagyományai, szemléletmódja, azaz a családi kollektív lélekenergia befolyásolhatja az életedet?

Hallottál már arról, hogy ha egy felmenőddel életbevágó, nagy jelentőségű negatív esemény történt, azaz „nehéz sorsa” volt, kirekesztették a családból, vagy nem a saját helyén állt, akkor emiatt zavar keletkezhetett a család energetikai hálójában, ami aztán a később született családtagok sorsára is kihatással lehet?  Előfordulhat, hogy a negatív eseményt egy később született családtag, a „kollektív családi lelkiismeret” okán, természetesen nem tudatos szinten, megpróbálja kiegyensúlyozni, korrigálni, úgy is mondhatjuk, hogy lélekben „osztozik” a nehézsorsú felmenőjének sorsában.  Ez pedig óhatatlanul komoly elakadásokat okoz a saját életében.

Mit szólnál, ha azt mondom, hogy a családállítás módszerével kideríthető, ha esetleg ilyen sorsátvállalás, vagy a saját helyedtől való eltávolodás miatt akadozik az életed?  A családállítás egy olyan energetikai technika, melynek során a családi kollektív tudattalanban rögzült negatív mintákat, elakadt lenyomatokat tudjuk tudatos szintre hozni és a megértés erejével feloldani.  A felismerések felszabadítanak, az oldás által pedig a családi egyensúly helyreáll és mi végre beállhatunk a saját energiahelyünkre a családi rendszerben.  Így rendeződhetnek az életünket megakasztó energiák és elkezdhetjük a valós saját életünket élni.

De mi is a sorsátvállalás, vagy az egyéb fura fogalmak, amiket a családállítás során hallhatsz?  Milyen kollektív törvényszerűségek okozzák ezeket a család lelki szövetében?

Kötődés: ha valakivel életbevágó fontosságú negatív esemény történik a családból, vagy "nehéz sors" jutott neki, akkor egy később született másik családtag átveszi, sajátjaként éli meg ezt a nehéz sorsot.   Ezt hívják más szóval "sorsátvállalásnak".   A lélek ilyesmi félreértelezett, nem tudatos fogadalmakat tehet: "Ha neked fájt, én is osztozom a fájdalmadban."  "Ha te se lehettél boldog, én sem leszek az".  Természetesen ez mind lélekszinten zajlik és logikus elmével nem érthető meg, hiszen azzal, hogy én szenvedek, nem tudok segíteni a - sok esetben már nem is élő - rokonomnak, viszont az belátható, hogy a fogadalom korlátozni fog a saját életem kiteljesítésében.  Ezért van szükség arra, hogy ezeket családállítással felderítsük és feloldjuk.

Ez történt például abban az esetben, mikor Vendégem azzal keresett meg, hogy csupa olyan férfit vonz, aki őt nem érdekli, amikor meg végre komolyan beleszeret valakibe, akkor az érthetetlenül eltávolítja magától Kliensemet, szinte "elmenekül" előle a férfi.  Az állítás során egyértelműen felszínre bukkant, hogy Ügyfelem azonosult a nagymamája sorsával, aki a fiatalkori szerelme külföldre távozása miatt egyedül maradt és később már nem talált rá a szerelem.  Lett ugyan családja, de a férjébe nem volt szerelmes és a később unokájaként született Lélek - Ügyfelem - érezte ezt a magányt és  tudatalatt azzal kívánta enyhíteni a nagyi boldogtalanságát, hogy nem tudatos fogadalmat tett: "Ha te nem lehettél azzal, akit szeretsz, én sem leszek!"

Másik Klíensem néha érthetetlen halálvágyat érzett, miközben pedig rettegett a haláltól, vagy attól, hogy elveszíti a szeretteit, holott erre nem volt racionális oka.  Semminek nem látta értelmét, mondván, egyszer úgyis elvesz tőle mindent a Halál.  Pedig amúgy egy gyönyörű fiatal hölgy volt, előtte még az egész élet, tele lehetőségekkel, szerető és maximálisan támogató szülőkkel a háta mögött.  A családállításon ráláttunk arra, hogy valószínűsíthetően ikerterhességből indult, de sajnos a vele együtt induló másik magzat végül mégsem érkezett meg a földi létbe.  (Ezt később az édesanyja is megerősítette.)  A megszületett testvér lelke valami olyasmi fogadalmat tehetett, természetesen tudat alatt, hogy "Ha te nem élhettél, én is csak félig leszek élő."

Az odatartozás joga:
minden családtagnak egyenlő joga van ahhoz, hogy a családhoz tartozónak ismerjék el.  Ha tehát egy családtagot valamilyen fájdalom (gyermek korai halála), vagy szégyen (bűnöző életmód) miatt kitagadnak, eltagadnak a később születettek elől, akkor ezen felmenő helyén egy energetika vákum keletkezik és egy később született családtag tudatalatt sorsközösséget vállalva, átveszi a helyét, ezzel viszont a sorsát is.

Az adok-kapok kiegyenlítődése:   a kapcsolatokban mindig egyforma mennyiségben kell megtörténni az energiacserének.  Ha valamilyek családtag többet, vagy nagyobbat ad, akkor ott energia felborulás lesz, aminek a korrigálására szintén egy később született családtag lelke fog kísérletet tenni, kockára téve a saját sorsát.

Érkezési sorrend:  a családban minden egyes tagnak megvan a saját helye.  Mindenki csak a saját helyén élhet teljes életet.  A később született, vagy más módon a családba érkezett (beházasodott, örökbefogadott) családtagoknak tiszlelniük kell az előbb ott lévő tagok helyét.  Tehát senki se avatkozhat bele a szülei, nagyszülei sorsába és ajánlatos azt is tiszteletben tartani, ha én azért érkezhettem a családba, mert onnan valaki távozott, tehát így helyet csinált nekem.  Ezért sem ajánlatos második feleségként az első felett pálcát törni, akármit is hallottunk róla, hiszen ha ő nem távozik, akkor mi nem lehetnénk a család része.

Konlúzió:
A családállítás során rálátunk arra, hogy a gondjaink, amik nyomasztottak, igazából nem a mienk, a nehéz sors nem velünk kezdődött, így megértjük, hogy nem tudunk segíteni a családunk tagjain azzal, hogy átvesszük a nehéz sorsukat.  Ilyenkor megszületik a megkönnyebbülést adó megértés, majd az oldómondatokkal tudatosítjuk a lélekben, hogy hol a határ az én feladataim és a felmenőim feladatai között.   A Lélek az Egységből jön, ezért a magáénak érzi a felnői sorsát is.  Viszont a fizikai életét csak úgy tudja jól élni, ha megérti, hogy itt 100%-ban magáért kell felelősséget vállalnia, amihez szükség van arra, hogy elkülönüljön a felmenői nehézségeitől, visszaadva nekik a lehetőséget, hogy energetikai szinten a saját problémájukat rendezzék.   

A családállítás során lelki-energetikai szinten dolgozunk, ezért nem számít, hogy az érintett felmenő még életben van-e, vagy már távozott a fizikai dimenzióból.  Ha az állítás végén a Kliens beáll a családi mátrixban a saját helyére, akkor az energetikailag felfelé és lefelé is rendeződik, tehát a következő generációból már senki se fogja újra átvállalni ezt a nehéz sorsot.

Ismerd meg, hogy én hogy vezetem a családállítást és ha megszólít a módszer, szeretettel várlak egy oldásra.  

Az egyéni családállítást akkor is szeretettel ajánlom a figyelmedbe, ha nem szeretnél a problémáddal csoportban dolgozni, illetve ha már voltál családállításon, de nem érzed, hogy jelentős javulást állt volna be a sorsodban.

Az én specialitásom - miben vagyok én más, mint a többi segítő

2024. jún. 14., Nincsenek hozzászólások
Biztos Te is jártál már sokféle segítőnél, vagy ha még nem is jutottál el hozzájuk, de a személyes fejlődésed érdekében követsz különféle segítőket a social median.  Szerencsére napjainkban már nagyon sok jó szakember és számtalan stílusú eszköz, módszer érhető el azok számára, akik aktívan szeretnék formálni a tudatosságukat és ez által az életüket. A segítők közötti választást elsősorban mindenképpen az egyéni szimpátia dönti el, tehát attól fog segítséget kérni a Kereső, akivel együtt tud rezegni, aki felől azokat az energiákat érzi, amire ő is rezonálni tud, amire szüksége van.  Másodsorban viszont már nagyon fontos az is, hogy az adott segítő milyen jellegű segítséget, útmutatást tud adni, milyen „szakterületen” tud egyedit, különlegeset biztosítani az ügyfelei számára.

Biztos vagyok benne, hogy amikor elolvasod, hogy „sorselemző”, vagy „családállító”, „spirituális segítő”, Benned is rögtön kialakul egy kép, hogy akkor mivel is foglalkozhatok.  Ez a kép viszont túl általános, nem adja vissza azt az egyediséget, ami én vagyok, ahogy én dolgozom.  Mert hogy minden sorselemző és minden családállító másként dolgozik, mindenkinek van valami titkos kis „fűszere”, amivel az általa nyújtott szolgáltatás teljesen egyedi és utánozhatatlan lesz a piacon.

Ezért készítettem egy kis útmutatót, amiben kicsit körvonalazom, hogy mi az én specialitásom, miben vagyok más, különleges, amivel támogatni is tudlak.

Médium v/s Jósnő
Sokszor hangsúlyozom, hogy én médium vagyok, nem jósnő.  Mint médium, természetesen én is tudok „mozogni” az ügyfél idővonalán előre-hátra, tehát „látok” előre a jövőbe is.  Én viszont maximálisan abban hiszek, hogy a sorsunk, a jövőnk nincs kőbe vésbe.  Egyéni döntéseinkkel, a választásainkkal és a tetteinkkel, a sorsunk képlékenyen alakítható úgy, ahogy tudatilag rezgünk, ahogy „vonzunk”, manifesztálunk és ahogy a tudatosságunkkal beengedünk, vagy a hitrendszereinkkel kizárunk bizonyos lehetőséget, hogy megjelenjenek a valóságunkban.

Istentől minden Lélek szabad akaratot kapott, nem gondolom azt tehát, hogy én kész, fix jövőt láthatok és „jósolhatok” meg bárkinek is.  Az tény, hogy látok egy, az ügyfél eddigi döntéseiből és jelenlegi energiáiból előrevetülő jövő-lehetőséget, de ez csak egy lehetséges jövő-energiacsomag.  Ez azonban bármikor bármerre formálható, tehát tehetünk lépéseket (változtathatunk pl. a hozzáállásunkon, a tudatszintünkön, a gondolkodásunkon) annak érdekében, hogy egy kedvezőbb holnapra ébredjünk. A klasszikus jóslás determinál, elveszi a Kereső kezéből azt az Erőt, amivel a sorsát alakíthatná, hiszen közli vele, hogy "ez és ez fog veled történni".  Ebben nem vagyok hajlandó részt venni.

Amit én csinálok: a lehetőségek, a támogató és a nehezítő energiák leleplezése, a mélyben zajló folyamatok felderítése, tanácsok a kedvező jövő manifesztálása érdekében.  Ez lehetőséget ad Számodra, hogy teljes rálátásod legyen a jelened folyamatára, aztán saját jogon dönthetsz arról, hogy megváltoztatod-e az energiákat (ezzel egy más jövőt manifesztálva).

Sorselemző, spirituális tanácsadó v/s Coach

A coachok kizárólag a jelenből kiindulva, a jövőre fókuszálnak, nem foglalkoznak a múlttal, a gyerekkorral, pláne nem az előző élettel, karmával.  A gyerekkorral való szembenézés és a traumák oldása pedig kifejezetten pszichológus segítségét igényli.  

Ezzel szemben én, mint sorselemző, a teljes idővonaladon mozgok, sőt, információkat hozok le arról, hogy mi volt a Lelked eredeti terve erre az inkarnációdra.  Megnézzük a hozott vágyaidat és az ezekhez szükséges képességeket, amik biztos, hogy ott vannak Benned, csak esetleg nem tudsz róluk, vagy gyerekkorodban nem tanították meg őket jól használni (nyugi, másoknak sem).  

Megnézzük, hogy milyen feladatra jöttél, ezért milyen szülői mintákat választottál (hiszen ők az első „tanítóid” ebben az inkarnációban, velük tudod elkezdeni gyakorolni a hozott képességeidet).  Ránézünk, hogy a mintákat hol és miért érthetted félre és kezdtél el nem önazonos  mintákat működtetni (amik aztán a mostani elakadásodhoz vezettek).  

Megnézzük, hogy milyen megértésre van szükséged ahhoz, hogy a Téged támogató nézőpontra tudj váltani, milyen segítő energiákat tudsz meglovagolni és milyen „próbákra” kell számítanod, amikre így már fel tudsz készülni. Ezzel olyan információk birtokába tudsz jutni, amivel egyrészt megérted a múltadat és felszabadulsz mások (szülők, korábbi kapcsolatok, stb.) hibáztatása alól, másrészt rátalálsz a saját Erődre, amit birtokolva már maximálisan a saját sorsod teremtőjévé teheted Magadat.

Míg egy tisztánlátással nem rendelkező segítő az általad felvázolt elakadásodból úgynevezett „sémaműködéseket” azonosít és azokból következtet arra, hogy melyik önfejlesztő eszköz lehetne a hasznodra, én a tisztánlátásom (a médiumitás) által, a Szellemvilágtól kapott információkból látom, hogy hol lehet az elakadásod gyökéroka.  Szintén az Égi segítőktől kapom a segítségedre szolgáló eszközök ajánlásait is.  

Természetesen különféle technikákat is alkalmazok amiket én is megtanultam (energetikai, NLP, mindfulness, oldási és egyéb technikák, természetgyógyászati segítségek), de előfordul olyan is, hogy bizonyos ügyfeleim számára teljesen egyéni technikát „küldenek le” Égi segítőink.  Sokszor előfordul az is, hogy konkétan a konzultáció alatt megjelenik az ügyfelem már eltávozott Szerette és üzenetet, vagy tanácsokat ad kliensemnek, szerintem ilyen egy coach ülésen nem képzelhető el 😊(Mondjuk ez nálam se választható opció, ha jön valaki, örülünk, de tiszteletben tartjuk, ha senki nem kíván megjelenni, hívni senkit se hívunk).

Lélek- és családállító v/s Családállító

Minden családállító az úgynevezett családi (morfogenetikus) Mezővel dolgozik, én is.  Különféle állítási technikák vannak, én a Hellinger-féle állítást tanultam, de a saját állításaim gyakorlati tapasztalatai megerősítettek abban, hogy már kizárólag egyéniben, segítők bevonása nélkül (ezzel el tudjuk kerülni, hogy más emberek tudatalattija, érzelmi bevonódása beleszóljon az állításba) és fedett technikával (ezzel pedig azt kerüljük el, hogy a Te egod beleszóljon az állításba) végzek állítást.  

Míg a hagyományos családállításnál általában a születési családod tagjai kerülnek megszemélyesítésre,  a lélekállításnál már bevonhatunk fogalmakat, vagy szimbólumokat, archetípusokat is.  Szinte bármire ránézhetünk az állítás segítségével, családi hitrendszerekre, gyerekkorból jött egyéni elakadásokra (nem tudok, nem merek, stb.), érzelmekre, jelenlegi élethelyzetekre, de a kicsit misztikusabbnak hangzó lélek- és sorsátvállalásokra is.  

Az általam vezetett állítások során az Égi segítőink végig „fogják a kezünket”, súgnak, hogy milyen szereplőket, milyen fogalmakat állítsunk be, illetve terelik az állítás folyamatát, így a végére mindig csodálatosan rendeződik a Tér, illetve ha nagyon összetett a probléma, akkor akkor egyértelműen kijelölődik a következő lépés iránya.  Ez azonnali megértést, kikönnyülést hoz Neked, hosszútávon pedig akár a saját, akár az érintett családtagok energiájának, tehát mondhatni, hogy a sorsuknak a könnyebbé válását eredményezi.


És amiben NEM tudok segíteni Neked:

* ha kifejezetten jóslást szeretnél,
* ha egy olyan másik, jelen nem lévő személyről kérdezel valamit, amit amúgy ő nem akarna, hogy tudj, vagy ha nem vagy vele családi, szerelmi kapcsolatban, így tulajdonképpen jogod sincs ahhoz, hogy tudd ezeket az információkat
* ha korábban átkot, rontást, vagy szerelmi kötést tettél valakire és most szabadulnál tőle, mert rájöttél, hogy a negatív mágia visszafelé is hat (!!!), vagy
* ha most szeretnél ilyet tetetni valakire, akkor biztos, hogy nem én vagyok a Te segítőd!

Ha úgy gondolod, hogy megátkoztak, vagy rontás van Rajtad, mert negatív dolgok történnek Veled, akkor szeretettel ajánlom, hogy figyelmesen olvasd el ezt a bejegyzésemet.  Én nem foglalkozom ilyesmivel, ugyanis abban hiszek, hogy ezeket is csak arra lehet rátenni, aki ugyanolyan alacsony rezgésszinten van, mint aki ráteszi... Tapasztalatom szerint ráadásul a valódi, sikeresen elvégzett átok, stb. olyan ritka, hogy gyakorlatilag el is felejthetjük.  Tudom, hogy rengetegen foglalkoznak ezzel, nagyon sok pénzért, de azért állj meg egy józan pillanatra és gondolj bele: a mágiához olyan égető vágy kell, ami képes az elemeket mozgásba hozni, változásra bírni.  Ráadásul, ha kész a mágia, akkor ezt az égető vágyat, akaratot, fókuszáltan fent is kell tudni tartani, hosszú-hosszú ideig, amíg a fizikaiban meg nem valósul, le nem képeződik a szándék.  Szerinted melyik pénzért dolgozó "mágus" tud magában olyan égető és olthatatlan vágyat létrehozni és fenntartani heteken keresztül, ami nem is a sajátja?  Na ugye...  

Ha akad az életed, csupa rossz dolog történik Veled, akkor inkább azt tanácsolom, hogy állj bele a saját felelősségedbe, ne kívül keresd a "tettest".  Az a legkönnyebb, ha elhisszük, hogy valaki volt annyira erős (nálunk ezek szerint sokkal erősebb), hogy nagyobb hatással tudott lenni a sorsunkra és a teremtéseinkre, mint mi saját magunk.  Nem lehet, hogy inkább arról van szó, hogy mi húzkodtuk le magunkat energetikailag bizonyos tartós negatív gondolatokkal és érzésekkel és ahelyett, hogy felvállalnánk ennek felelősségét, tehát hogy rossz döntések miatt eltoltunk néhány dolgot, egyszerűbb és egosimogatóbb azt képzelnünk, hogy ezért valaki más a felelős?

Ha kezedbe veszed a saját erődet, akkor nincs Istenen kívül senki, aki hatással lehetne az életedre, tőle pedig szabad akaratot kaptál, úgyhogy nem fog akadályozni a sikeredben.  Az életed alakulásáért 100%-ban Te vagy a felelős, tegyél tehát róla, hogy jobbra forduljon a sorsod, ne másra mutogass.  Elsősorban a gondolataid és a hozzáállásod megváltoztatásával tudsz segíteni magadon, ami a tudatállapotod emelkedését fogja eredményezni.  A hasonló hasonlót vonz, úgyhogy innen már nincs az az átok (akár valós, akár csak jó lenne ráfogni valamire a saját kudarcodat), ami megakadályozhat a boldogságban és sikerben.  Szívesen látlak tehát egy konzultációra, de csak akkor, ha fentieket megértetted és hajlandó vagy felvállalni a saját felelősségedet.

💖Vedd kezedbe a sorsodat és
éld meg végre a kompromisszum nélküli boldogságot! 💖
Továbbiak betöltése

Legutóbbi bejegyzések

  • Lammas/Lughnasadh – Az aratás ünnepe
    2025. júl. 28.
  • Az "azonnali jutalom" csapdája, avagy miért nehéz a kitartás?
    2025. júl. 23.
  • Amikor a megértés elindít: Mi van a tudatos változás mögött?
    2025. júl. 19.
  • Hogyan segíthet a médium egy Szellemnek?
    2025. júl. 10.
  • Te tisztában vagy a vakfoltjaiddal?
    2025. júl. 4.
  • Amikor hozzám jössz: Mit ne tegyél, és miért pont úgy vagy tökéletes, ahogy vagy
    2025. júl. 4.
  • Önkorlátozó közmondások: Tényleg a saját gátjaink vagyunk?
    2025. jún. 29.

Még többet szeretnél olvasni?

Eredeti, évek óta vezetett blogomat awww.angyalsuttogas.blogspot.com oldalon találod, ahol még több bejegyzésemet olvashatod.

Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.
 Adatvédelem/ÁSZF