Ugrás a fő tartalomhoz
Angyalsuttogás - Léleklátó médium, Tarot szakértő, Családállító
  • Üdvözöllek!
  • Sorselemzés
  • Jóslás/Helyzetelemzés
  • E-mail jóslás
  • Éves előrejelzés
  • Családállítás
  • Auravizsgálat
  • Üzenetek Odaátról
  • Önismereti kártyám
  • Mentorprogram
  • Ügyfél visszajelzések
  • Tanfolyamok
  • Mágia
  • Blog
  • Hírlevél
  • Lépjünk kapcsolatba!
  • Adatvédelem/ÁSZF
  • GYIK
  • Felfedező hívás

Hogyan segíthet a médium egy Szellemnek?

2025. júl. 10. 11:36, Nincsenek hozzászólások
Hálás vagyok kedves Klienseim bizalmának és a Szellemvilág segítségének, hogy már számos lelket melengető Szellemközvetítésben lehetett részem. Ezek során az átkelt személyek Szelleme szeretettel tudatja az ittmaradt szeretteikkel, hogy jól vannak, felelevenítve néhány boldog emléket a Klienseimmel közös múltjukból, így is bizonyítva, hogy igenis van élet a halál után, és megnyugtatva őket, hogy nem szűnik meg a kapcsolat a Szellemi létezők között attól, hogy valaki elhagyja a földi testét.

Az utóbbi időben viszont érdekes módon, többször kértek fel olyan közvetítésekre, ahol kiderült, hogy "beragadt" Szellemmel van dolgunk. Érdekes, hogy ezekben az esetekben általában a hozzám forduló Klienseim is elmondták, hogy "úgy érzik, hogy az elhunyt szerettük terelte őket hozzám". Mintha egy hívást kaptak volna Fentről arra, hogy keressenek valakit, akin keresztül kapcsolatba léphetnek az eltávozott szerettükkel.

De mi is az a "beragadt" Szellem?

Sokak számára a halál misztikummal teli, és a "túlvilág" fogalma gyakran homályos vagy éppen félelmetes képzeteket ébreszt. Hallhatunk rémtörténeteket bolyongó szellemekről, vagy olyan lelkekről, akik valahol "köztes létben" rekedtek. De vajon mi az igazság ebből? Ahogy az általam nagyra tartott Lisa Williams, Gordon Smith, vagy Suzanne Giesemann (brit és amerikai médiumok) is tanítják, és ahogy saját médiumi munkám során is látom, a helyzet korántsem olyan borús, mint ahogy azt a populáris kultúra olykor lefestené. Nincsenek "eltévedt" lelkek a sötét semmiben, és senki sem ragad meg egyfajta purgatóriumban, mint egy fizikai helyen. A valóság sokkal finomabb, és a "beragadás" sokkal inkább a tudatállapotra vonatkozik, nem pedig egy fizikai helyre.

De először is tisztázzuk a fogalmakat: Lélek vagy Szellem?

Amikor a "Túlvilágról" és az ottani életről beszélünk, a szavak gyakran zavart okozhatnak. Magyarul hajlamosak vagyunk mindent "léleknek" nevezni, legyen szó az élők belső, érzelmi valóságáról vagy az elhunytakról. Hallunk "lelki társról", "lélekvándorlásról" és "halott lelkekről" egyaránt. Mivel én angol médiumiskolában tanultam, a spirituális munkám során az eltávozott szeretteinkre egyértelműen a Szellem szót használom. Magyarországon viszont ezen kifejezés hallatán a legtöbbször a lepedős, ijesztgető kísértetekre gondolunk, amik például a filmekben szerepelnek. Ezt a köznyelvi félreértést szeretném most előljáróban tisztázni.

A lélek (angolul "soul") számomra sokkal inkább a mi egyedi személyiségünket, érzelmeinket, emlékeinket és akaratunkat jelenti. Ez az a részünk, ami a fizikai testünkkel együtt fejlődik, tapasztalatokat gyűjt, és meghatározza azt, akik mi vagyunk egy adott életben. Mondhatjuk, hogy ez az "érzelmi és mentális testünk" a földi létünk során.

A szellem (angolul "spirit") ezzel szemben a létezésünk örökkévaló, isteni és halhatatlan aspektusa. Ez az a tiszta esszencia bennünk, ami az életünk előtt is létezett, és ami a fizikai halál után is folytatja útját. Ez a részünk az, ami nem pusztul el, ami inkarnálódik új és új testekbe, és ami a Szellemvilágba, a szellemi síkokra tér vissza a földi élet befejeztével. Amikor egy médium "szellemekkel" kommunikál, valójában ezekkel az örökkévaló létezőkkel lép kapcsolatba.

Ezzel a tisztázással vágjunk is bele, hogy megértsük, mi is történik azokkal a Szellemekkel, akik néha "beragadtak" tűnnek, és hogyan segít nekik a médium a továbblépésben a Fény felé.

Miért "ragadunk be" Odaát, a Fényben?

Amikor egy Szellem elhagyja a fizikai testét, azonnal eljut arra a szellemi síkra, ahol a továbbélése folytatódik. Ez a "Fény", a "Szellemvilág", sokféleképpen nevezzük – de egy biztos: mindenki odaérkezik. A különbség a Szellemek között abban rejlik, hogy milyen tudatállapotban érzékelik ezt az új valóságot.

Egyes Szellemek tudata a halál pillanatában, vagy az azt megelőző időszakban beszűkül, azaz fókuszáltan egy adott témára, vagy problémára irányul. Ez a korlátozott fókusz megakadályozza őket abban, hogy felismerjék, hol is vannak valójában, és mi vár rájuk. Mintha egy szobában lennénk, tele Fénnyel, szeretettel és segítő lényekkel, de mi mégis a padló egyetlen, apró repedését bámuljuk, nem véve észre a körülöttünk lévő teljességet.  De miért is történik ez?

A "beragadás" leggyakoribb okai a következők:

  • Befejezetlen ügyek: Egy el nem intézett tartozás, egy meg nem tartott ígéret, egy be nem fejezett projekt. A Szellem azt érezheti, hogy "nem teheti meg", hogy továbblépjen, amíg ezek nincsenek rendezve.

  • Erős érzelmi kötődések és aggodalmak: Egy (ittmaradt) szerettért érzett túlzott aggodalom, egy mély szerelem, amitől képtelen elszakadni, vagy éppen egy fel nem oldott konfliktus. Ez az érzelmi súly "lehorgonyozza" a Szellemet.

  • Bűntudat és megbánás: Ha valaki súlyos bűntudattal távozik, vagy mélyen megbánja tetteit, az a saját tudatát zárhatja börtönbe. Nem hiszi el, hogy méltó a fényre és a békére, és ez az érzés gátat szab a továbblépésnek.

  • Hirtelen, Traumatikus Halál: Egy váratlan baleset, erőszakos halál vagy öngyilkosság esetén a sokk olyan erős lehet, hogy a Szellem nem fogja fel, mi történt vele. Zavarodottan, tájékozatlanul "él" tovább, mintha még mindig a földi élet részeként létezne. Gordon Smith brit médium gyakran hangsúlyozza, hogy a Szellemvilág is a mi érzékeinkkel "olvas" bennünket, és ha a halál sokkoló, az a túloldalon is sokkoló tapasztalatot okoz.

  • Ragaszkodás a Földihez: Egyes lelkek annyira az anyagi világhoz, a földi élvezetekhez vagy a hatalomhoz ragaszkodnak, hogy nehezen tudnak elszakadni attól, amit eddig egyedüli valóságnak hittek.

  • Ragaszkodás hitrendszerekhez:  Ha egy Szellem nem hitt a túlvilági élet lehetőségében, akkor logikus, hogy nem tudja érzékelni azt, hogy a halála után mégis folytathatná az életét.  Amiben nem hiszünk, azt nem is tapasztalhatjuk meg, mert nem lesz valóságos számunkra.

Ahogy láthatjuk, a halál utáni átmenet nem mindig jár azonnali és teljes megvilágosodással. Valós jelenség, hogy a Szellemeknek a túlvilágon is gyógyulási időre van szükségük, különösen, ha a földi életük, vagy a haláluk körülményei traumatikusak, vagy érzelmileg megterhelőek voltak. A fizikai halál nem oldja meg azonnal a lelki terheket; a földi élet során felgyülemlett negatív érzések – mint a harag, a bűntudat, vagy a függőségek – a tudatban maradhatnak, gátat szabva a Szellemnek a fényesebb valóság felismerésében. Ezek az energiák egyfajta "zavart" vagy "beszűkült" állapotban tarthatják a Szellemet. A Szellemvilág segítői türelmesen támogatják őket abban, hogy feldolgozzák földi tapasztalataikat, elengedjék a ragaszkodásokat és a bűntudatot, és újraegyesüljenek saját belső fényükkel. Ez a gyógyító fázis alapvető ahhoz, hogy a Szellem képessé váljon a perspektívaváltásra és a továbblépésre a Szellemvilág magasabb rezgései felé.  A "beragadt" Szellemek azonban a beszűkült perspektívájuk miatt, sajnos legtöbbször nem is érzékelik a segítő szellemi lények jelenlétét, így a segítségüket sem tudják elfogadni.

A pszichikus médium szerepe

Itt lép a képbe a médium, aki ilyenkor pszichopomposz, azaz "révész" szerepet tölt be. A Szellemvilággal kommunikálni képes, azaz pszichikus médium, különleges helyzetben van. A földi testünkön keresztül mi is a fizikai sík részei vagyunk, de a médiumi tudatosságunk révén hozzáférünk a szellemi dimenziókhoz is. Ez a kettősség tesz minket "láthatóvá" és érzékelhetővé az összes síkon, így a "beragadt" szellemek számára is, akik talán senki mást nem vesznek észre.

Ahogy Suzanne Giesemann amerikai médium csodálatosan megfogalmazta: az elhunytak tehát nincsenek "beragadva" egy sötét helyen, sokkal inkább a saját tudatosságuk korlátozza őket abban, hogy a szellemi sík teljes szépségét és békéjét érzékeljék. Médiumként a feladatunk tehát nem az, hogy "kiszedjük" őket valahonnan, mintha egy fizikai csapdából szabadítanánk ki valakit. Ők már a Fényben vannak! A mi dolgunk az, hogy segítsük őket a perspektívájuk megváltoztatásában, azaz a fókuszt a földi problémákról a szellemi sík segítő energiáira tereljük.

A folyamat a következőképpen zajlik:

  1. Kapcsolatfelvétel: A médium érzékeli, ha egy Szellem "beragadt" és mivel a Szellem "emberként" "látja" őt, így felveheti vele a kapcsolatot.

  2. Felismerés: Sok esetben a Szellem nem is tudja, hogy meghalt. A médium finoman, szeretetteljesen segít neki felismerni a helyzetét.

  3. Ok azonosítása: A kommunikáció során a médium feltárja, mi az a befejezetlen ügy, érzelem vagy ragaszkodás, ami a Szellemet a beszűkült tudatállapotában tartja.

  4. Feloldás: A médium segíti a Szellemet abban, hogy elengedje ezeket a kötöttségeket. Ez lehet megbocsátás (magának vagy másoknak), egy üzenet átadása, vagy egyszerűen csak a megértés, hogy minden rendben van.

  5. Fókuszváltás: Amint az ok feloldódott, a médium ráirányítja a Szellem figyelmét a körülötte lévő, de eddig nem érzékelt Fényre, a segítőkre, az elhunyt szerettekre, akik ott várnak rá a szellemi síkon. Lisa Williams gyakran ír arról, ahogy a "folyosó" kitágul és a Szellem hirtelen meglátja azokat, akik körülveszik.  Nekem is jópár gyönyörű hasonló megtapasztalásom van erre vonatkozóan.

  6. A Tudatállapot kinyílása: Amint a beszűkült tudatállapot feloldódik, a Szellem perspektívája kitágul, és teljes valójában érzékeli a szellemi sík békéjét, szeretetét és szépségét. A "beragadás" megszűnik, és a Szellem szabadon tovább haladhat a fejlődése útján.

Ez a folyamat egy csodálatos és mélyen gyógyító munka, amely nem csak az elhunyt Szellemének segít, hanem megnyugvást hoz az ittmaradt szeretteinek is. Megmutatja, hogy a halál nem a vég, és még a legzavarodottabb Szellem számára is van segítség és út a fény felé.  Persze, a Szabad akarat itt is érvényben van, tehát csak azokat a Szellemeket lehet ilyen esetben terelni, akik nyitottak a kapcsolatfelvételre, illetve a nézőpontváltásra is.  Szóval, mint látod, amint fent, úgy lent, tehát a szellemi létsíkon is a legfontosabb a tudatosság és a tudatszintünk állapota, akárcsak itt a földi síkon.

Kiváncsi vagy, hogy milyen "beragadásokkal" találkoztam médiumi munkám során?  Ha szeretnéd, egy következő bejegyzésben szívesen elmesélem.

❤   🕯   ❤


Góczán Krisztina vagyok, pszichikus médium, tarot szakértő és családállító.   Ha elakadással küzdesz, vagy nem érzed jól Magad az életedben, megtisztelnél, ha engem választanál segítődül.

Nincsenek hozzászólások

Válasz







Legutóbbi bejegyzések

  • Amikor a megértés elindít: Mi van a tudatos változás mögött?
    2025. júl. 19.
  • Hogyan segíthet a médium egy Szellemnek?
    2025. júl. 10.
  • Te tisztában vagy a vakfoltjaiddal?
    2025. júl. 4.
  • Amikor hozzám jössz: Mit ne tegyél, és miért pont úgy vagy tökéletes, ahogy vagy
    2025. júl. 4.
  • Önkorlátozó közmondások: Tényleg a saját gátjaink vagyunk?
    2025. jún. 29.
  • Rejtett mintázatok: Amikor a múlt árnyai meghatározzák a jelent
    2025. jún. 29.
  • Indítsd a napod tudatosan a Szándéktétellel!
    2025. jún. 25.

Még többet szeretnél olvasni?

Eredeti, évek óta vezetett blogomat awww.angyalsuttogas.blogspot.com oldalon találod, ahol még több bejegyzésemet olvashatod.

Az oldal a világ legkönnyebben használható weboldalkészítőjével, a Mozellóval készült.
 Adatvédelem/ÁSZF